10. Nem tennéd!

Sziasztok. Meghoztam a 10. fejezetet. Mivel nyaralni leszek és legközelebb legfeljebb csak vasárnap tudok részt hozni ez most sokkal hosszabb lett mint az eddigiek. Ezzel szeretnélek kárpótolni titeket. Továbbá kitettem három "rubrikát" (Következőt azonnal, Tetszik, Nem tetszik) megköszönném, ha azokat használatba vennétek. ;) És természetesen a kommenteknek is nagyon örülnék!! Köszönöm amit az előző részhez írtatok!! És ha gondoljátok akkor iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. :D
Nézzetek be ide, ha van kedvetek:   http://www.wonderfulgirldream.blogspot.hu/   Ez egy The Wanted-es fanfiction!
 Nem is rabolom tovább az időtöket. Jó olvasást!!!

Felültem az ágyon és hirtelen, azt sem tudtam, hol vagyok. Chelsea felé kaptam a fejem, aki álmában újra felsikított.

- Chels, kelj fel – kezdtem el rángatni vállait, mire felnyitotta szemeit és ijedten nézett rám, majd sírni kezdett – semmi baj, csak egy álom volt. Nyugodj meg, nincs semmi baj – csitítgattam miközben átöleltem.

- Olyan borzalmas volt, olyan valóságosnak tűnt – mondata közben kétségbeesetten nézett rám.

-  Meséld el, mit álmodtál – arra gondoltam, ha elmondja talán hamarabb, megnyugszik.

- Nem szeretném elmondani – rázta a fejét – de kérlek, ígérj meg nekem valamit – nézett rám könyörgőn – ígérd meg, hogy soha nem hagysz magamra!

- Ígérem – mondtam, majd nyomtam egy puszit homlokára.

Ezek után végre sikerült megnyugodnia valamelyest és újra álomba szenderült. Én már nem voltam ilyen szerencsés. Nem bírtam visszaaludni, csak forgolódtam. Aztán végül fél három körül sikerült elaludni.

Chelsea szemszöge

 Fél hét… Még iskola időben is később szoktam kelni, de akármit teszek, nem bírok visszaaludni. Már csak azon csodálkozom, hogy a rémálmom után sikerült. Még soha sem volt ilyen ijesztő és kétségbeejtő álmom, de ezt inkább hagyjuk is. Azt hiszem a tegnapi nap után jót fog tenni egy kis futás. Legalább kiszellőztetem a fejem és elterelem a gondolataimat. Óvatosan, hogy még véletlenül se keltsem fel Niall-t, keltem ki az ágyból és mentem ki a szobából. Felvettem egy melegítő alsót és egy atlétát. Megkerestem az mp4-esem és már indultam is. Ugyan arra mentem, mint tegnap. Igaz másfele nem is igazán tudnék menni, mivel eltévednék.

**

A péksüteményeket – amit visszafelé vettem a fiúknak – letettem a konyhaasztalra és felmentem a szobámba. Magamra zártam az ajtót, jobb ilyenkor egyedül lenni, még a végén, a többieken vezetném le a dühömet. Most már inkább dühös vagyok, mint csalódott.

Összeszedtem néhány ruhát és elindultam zuhanyozni. Most így utólag már azt gondolom mielőtt benyitottam jó lett, volna, ha kopogok. De mentségemre szóljon, hogy nem számítottam arra, hogy ilyen korán fent lesz. Zayn – egy szál törölközőben – a tükör előtt állva igazgatta a haját. A meglepődöttségtől lefagytam. Mikor meghallotta, hogy benyitottam felém kapta a fejét és kérdőn nézett rám. Tekintetem arcáról kockás hasára tévedt. Nem tudom mennyi ideig, nézhettem, de egy halk torokköszörülésre végre feleszméltem. Teljesen elpirultam, egy paradicsom is megirigyelhetné pirosságomat. Ez de ciki…

- Bo… bocsánat, én… nem gondoltam, hogy itt vagy – nyögtem ki nagy nehezen, majd megfordultam és kisiettem a fürdőszobából.

  Mostantól kezdve biztos, hogy mindig be fogok kopogni, mielőtt bemennék. Nem, mint, ha nem tetszett volna a látvány, sőt talán túlságosan is… Erre a gondolatra ismét elpirultam. Miket is beszélek én itt?! Sokszor láttam már kockás hasat, de még sem voltam ennyire zavarban. Biztos csak a meglepettségtől volt, igen, minden bizonnyal!

Ekkor nyitódott a fürdőajtó és Zayn jött ki felöltözve. Kár pedig nézegettem volna még egy ki… vagy is dehogy is.

- Csak azért jöttem, hogy szóljak, most már mehetsz, mert végeztem – mondta vigyorogva. Minek örül ez ennyire?

- Oké és bocsi, hogy csak úgy benyitottam, de nem gondoltam volna, hogy te ilyen korán is fel tudsz kelni – kértem újra bocsánatot, most már jobb állapotban, mint először.

- Semmi baj, bár ha jó láttam te sem sajnáltad annyira – mondta szemöldök húzogatva.

- Ezzel meg mire akarsz célozni? – igazából biztos vagyok benne, hogy arra céloz, hogy nem kis ideig néztem őt.

- Hát biztos nem arra, hogy úgy bámultál, mint borjú az újkapura… - válaszolt vigyorogva – és a színed sem hasonlított a paradicsoméra…

- Csak azért voltam piros, mert futni voltam – védekeztem.

- Ezt most higgyem el? – kérdezte még mindig letörölhetetlen vigyorral.

- Igen, légy szíves. Most pedig ha megbocsátasz, fürdeni szeretnék – tolni kezdtem a fürdőszobán át a saját szobájába.

- Mi akadálya? Kezd el nyugodtan – megállt és hiába erőlködtem nem bírtam tovább tolni.

-  Látom vicces kedvedben vagy, de ha nem csak keresztapa akarsz lenni ezek után, akkor most kimész – mosolyogtam rá angyalian.

- Nem tennéd – mondta elbizonytalanodva.

- A helyedben nem lennék ebben olyan biztos – erre védekezően maga elé emelte kezeit és kihátrált.

**

Egész nap a szobámban voltam, próbáltak kicsalni, de nem sikerült nekik. Kellett egy kis idő, míg mindent átgondoltam, most, hogy sikerül már egész tűrhető állapotban vagyok. Viszont a telefonomról ez már nem mondható el. Vennem kell egy újat. Lehet, hogy nem volt jó ötlet a falnak hajítani, de most már mindegy. Ekkor kordult egy hatalmasat a gyomrom. Igen, ha már a fiúk nem tudtak kicsábítani, akkor majd a gyomrom tesz róla, hogy kimozduljak a szobámból. Lementem hát a lépcsőn és hallottam, hogy beszélgetnek a nappaliban. Mikor megláttak, abbahagyták a beszélgetést, és csak néztek.

- Van rajtam valami? – kérdeztem, és végig néztem magamon, de semmi szokatlan nem volt. Mikor visszanéztem rájuk még mindig engem, néztek – Miért néztek? – nem szóltak semmit – oookééé… akkor én most elmegyek a konyhába készíteni valami kaját magamnak, ti addig… csináljátok azt, amit eddig.

Átmentem a konyhába és kutakodni kezdtem a hűtőben. Mikor mentek el ezek vásárolni? Eddig alig volt benne valami, most meg tele van. Na mindegy szóval nézelődtem, hogy még is mit lehet ebből összehozni aztán arra gondoltam, hogy csinálok palacsintát. Végül is azt mindenki szereti. Elővettem a hozzávalókat és elkezdtem összekeverni a „masszát”. Ekkor Niall jelent meg a konyhaajtóban.

- Segítsek? – kérdezte, mint aki tényleg segíteni akar, de tudom, mire megy ki a játék, túl jól ismerem már.

- Niall a nélkül is kapsz belőle, hogy segítenél – mosolyogtam rá.

- Jó, csak nem akartam, hogy úgy látsszon, mint ha ki akarnálak használni – oktatott ki.

- Így is, úgy is tudom, hogy ki akarsz használni – vártam, hogy erre mit reagál.

- Ó, szóval ezt gondolod? – rosszat sejtek.

- Igen – mondtam már cseppet sem határozottan. Elővett a szekrényből egy bontatlan tejszínhabot és elkezdte rám fújni tartalmát – ezt nem kellett volna – mondtam fenyegetően és elővettem én is egyet.

Addig fújtuk, míg ki nem fogyott. Mivel ő előbb kezdte el neki előbb is fogyott ki. Ekkor lendültem támadásba, de örömöm nem tartott sokáig, mert elővett egy ketchup-ot.

- Nem tennéd – mondtam, de ő csak ördögien mosolygott rám.
Ekkor az én tejszínhabom is kifogyott, ezért visszavonulót fújtam. Eldobtam a flakont, és sikítva futni kezdtem. Mikor a nappaliba értem a többiek hülyének néztek, majd mikor meglátták a nyomomban Niall-t nevetni, kezdtek.

- Zayn védj meg – kértem mikor megláttam, hogy lefelé tart a lépcsőn és beálltam mögé. Eltakart támadóm elől ezért helyettem ő kapott a ketchup-ból.

- Ha harc, hát legyen harc – szólalt meg és elszaladt a konyhába valamiért, amivel bosszút tud állni.

Én tovább futottam, mert Niall még mindig nem állt le. Zayn éppen akkor jelent meg egy csoki szirupos dobozzal a kezében mikor már sikerült a sarokba szorítania. Amíg egymással foglalkoztak én addig visszaszaladtam a konyhába és elővettem egy doboz tojást majd elbújtam a pult alá. Pár perc múlva lépéseket hallottam, amik egyre közelebbről jöttek. Felkészültem a legrosszabbra. Mikor felnéztem, megláttam mindkét fiút, akik éppen akkor kezdtek „lőni” engem. Már mindenhol olyan voltam, még a melltartómban is éreztem. Ne kérdezzétek oda, hogy került, mert én sem tudom. Mikor kifogyott a lőszerük én lendültem támadásba a tojásokkal. Egy-kettő a falon kötött ki, de a többség eltalálta őket. Miután elfogyott a 10 db tojás abbahagytuk. Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. Eszméletlenül hülyén néztek ki. Mind kettejük hajából tojás darabok lógtak és a tojásfehérje olyan volt, mint ha takony lenne rajtuk. Zayn arca egészen piros volt a Ketchup-tól és a fehér pólója sem úszta meg. Niall arca tejszínhabos volt így, úgy nézett ki, mint, ha szakálla lenne, de nagyon hullana neki és ettől hiányos és hát csoki szirupból sem volt rajta hiány. De ha jobban belegondolok én rosszabbul, nézhettem ki.

- Ki fog feltakarítani? – kérdeztem.

- Nem én – mondták egyszerre.

- Ez nem ér!! Kő, papír, ollóval eldöntjük. Aki veszít, az takarít – ajánlottam és mindketten belementek. Niall-el egymásra néztünk és már mind ketten tudtuk, hogy mit fogunk mutatni. Tudom, hogy ez csalás, de ha takarításról van szó, akkor megengedett. Szóval lejátszottuk a menetet. Zayn ollót mutatott mi pedig papírt. Hát igen, kicsit elkalkuláltuk magunkat. Diadalittasan elmosolyodott.

-  Úgy látszik rátok, marad a takarítás – mondta kárörvendően majd ki is ment a konyhából.

- Ez a te hibád, tudtam, hogy követ kéne mutatnom – mondta vádlón bátyám, de persze nem gondolta komolyan.

- Persze, fogd csak rám… miért is ne? Egyébként meg kezed járjon ne a szád – szóltam rá és a kezébe nyomtam egy rongyot, hogy azzal törölje le a falat.

 Én pedig egy felmosóval a padlót mostam fel. Niall már egy ideje nagyon nevetett valamin ezért hátra néztem. Ennyit arról, hogy mindkárt végzek… Nem mást láttam, mint a saját lábnyomaimat szirupos formában. Jobban jártam volna, ha előtte a talpamat tisztítom meg, most kezdhetem elölről.

- Nem nevetni, együtt érezni – mondtam durcásan – igazán segíthetnél az édes kicsi húgodnak!

- Jól van, azért le ne harapd a fejem – mondta még mindig nevetve – menj átöltözni majd én, megcsinálom.

Nem kellett kétszer mondania már mentem is. Volna! Csakhogy Louis megállított. A háta mögül előkapta a fényképezőgépét és lefotózott.  Ment volna tovább, hogy Niall-t is lekapja, de én eléálltam.

- Gyere ide egy ölelésre szívem – mondtam neki, és mielőtt felfoghatta volna, amit mondtam, megöleltem és teljesen összekentem.  A hatás kedvéért kezemmel az egész arcát kikentem.

- Kösz asszony, csak erre vágytam egész életemben – vigyorgott rám. Beállt mellém és csinált kettőnkről egy képet.

Ez után felmentem átöltözni és lezuhanyozni. Zayn még bent volt ezért várnom kellett. Gondoltam hasznosan töltöm el azt a kis időt, amíg várnom kell ezért elővettem a kamerámat és bekapcsoltam.

- Tudom, hogy hülyén nézhetek ki, bár még nem láttam magam, de most éltem túl egy kajacsatát… - kezdtem a mesélésbe.

Elmeséltem azt is, hogy mi történt tegnap este és kb mindent, ami tegnap óta történt. Aztán mikor hallottam, hogy Zayn kimegy a fürdőszobából, befejeztem a beszámolót és elmentem lemosni magamról a sok kaját. Rögtön a tükörhöz szaladtam és mikor megláttam magam majdnem hanyatt estem. Miután túl voltam a sokk fázison jött a nevetőgörcs. Szőke hajam csomókban lógott és piros volt. Arcomra tejszínhab volt száradva, amitől olyan voltam, mint egy málló zombi. A ruhámról pedig ne is beszéljünk, szerintem, az mehet a kukába. Lekapkodtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhanyzórózsa alá.

Negyed órával később már tiszta ruhában léptem be a szobámba. Niall az ágyamon ült – szintén tisztán – és várt.

- Köszi, hogy eltakarítottad a nyomaimat – mentem oda hozzá és arcára nyomtam egy cuppanóst.

- Szívesen máskor is - mosolygott rám majd újra komoly lett az arca – elmondanád mi is volt pontosan a tegnapi? – ettől már is vége lett a jókedvemnek.

- Megtudtam, hogy nem csak én vagyok neki. Fél éve van egy másik barátnője is – meséltem könnyes szemekkel. De most nem sírtam el magam. Nem érdemli meg.

- Szóval szakítottatok? – hangjában a sajnálat és az öröm keveredett – bocsi, de én ennek örülök, mert végre nem vagy azzal a seggfejjel!

- Igazából még nem szakítottunk, mert…– mondtam.

- Csak azt ne mond, hogy megbocsátasz neki – persze, végül is, miért is hallgatnál végig?

- Dehogy is, csak széttörtem a telefonom, és még nem hívtam fel – magyaráztam.

- Itt az enyém – nyújtotta felém – de hangosítsd ki, hallani akarom, mit reagál, amikor kidobod – mosolyodott el. Meg kell mondanom, tetszik ez az ötlet. Kivettem kezéből a telefonját és tárcsáztam a számát. Második csörgésre fel is vette én, pedig kihangosítottam.

- Haló?! – szólt bele unott hangon.

- Szia, Chelsea vagyok – mondtam kedvesen, mint ha mi sem történt volna.

-  Szia szívem! Miért nem vetted fel a telefont, amikor hívtalak? Aggódtam érted! – persze gondolom mennyire… hogy szakadna a nyakába egy mázsa szar!

- Tudod hallottam pár érdekes dolgot. Nem akarsz esetleg elmondani nekem valami? – kíváncsi vagyok, be-e vallja magától.

- Nem tudok semmiről, amiről tudnod kéne – a kis ártatlan, hogy oda ne rohanjak – mire gondolsz?

- Áhc… csak arra, hogy fél éve van egy másik barátnőd is rajtam kívül – mondtam unottan.

- Ez hülyeség! Ki tömte tele a fejedet ilyen hülyeséggel? – és még ő van felháborodva. A pofám leszakad.

- Ez most komoly? Nincs benned annyi férfiasság sem, hogy beismerd? Még, hogy hazugság… ahhoz képest egész jó kis képet kaptam. Akarod esetleg, hogy elküldjem? Nagyon szívesen megteszem – most telt be az a bizonyos pohár.

-  Szívem, kérlek, ne haragudj. Sajnálom, hibát követtem el, én csak is téged szeretlek – tényleg ennyire hülyének néz?

- Persze, én meg a Dalai láma vagyok. Hogy van képed még mindig hazudni? Ezt mondtad Amelia-nak is, amikor rájött, hogy becsapod? Mond csak: van még egy harmadik vagy esetleg negyedik lány is? Még is hány lánnyal jártál egyszerre? – most már nem bírtam ki, felemeltem a hangom, nem is kicsit.

- Nincs senki más, kérlek, bocsáss meg – könyörgött továbbra is – nem akarlak elveszíteni, te vagy az életem!

- Gondoltál volna erre, amikor megcsaltál. Ha nem esett volna le, akkor most elmondom, hogy végeztünk, és soha többé nem akarlak meglátni a közelemben – mondtam, majd kinyomtam. Hát ez most nagyon jól esett. Azt hiszem már sokkal jobban is, vagyok. A rossz kedvem is elmúlt.

- Ügyes voltál – dicsért meg bátyám majd magához szorított. A családi „idillt” Harry törte meg.

-  Gyertek enni! – nyitott be a szobába.

Elengedtük egymást majd egymásra, néztünk és bólintottunk. Harry-t félrelökve rohantunk le a konyhába. Én értem oda előbb.

- Nyertem – kiáltottam fel majd örömtáncot lejtettem, amit a többiek furcsállva néztek végig – egy lajhár vagy James! – csak is azért szólítottam, így mert tudom, hogy nem szereti.

- Szóval ezt most vegyem úgy, hogy szólíthatlak a második neveden? – húzta ördögi mosolyra ajkait.

- Ha megteszed halott ember vagy! – fenyegettem.

- Neked mióta van második neved? – kérdezte Harry mire mindenki egy „ugyeeztmostnemkomolyankérdezted” fejjel nézett rá.

- Mondjuk, mióta megszülettem? – kérdeztem gúnyosan.

-  És mi az? – érdeklődött tovább, mint ha az előbb nem valami hülyeséget kérdezett volna. Niall nyitotta a száját, de közbeszóltam.

-  Ha megteszed, megverlek! – tudom nem valami hatásos, de most csak ez jutott eszembe.

- Szívesen néznénk, meg ahogy verekedtek, de éhen halok, szóval, ha megtennétek, hogy leültök végre azt nagyon megköszönném – szólt közbe Louis. Engedelmesen leültünk végre az asztalhoz.

- Ki sütötte a palacsintákat? – kérdeztem meglepődve, hogy ilyet is tudnak.

- Én – szólalt meg büszkén Liam.

- Mielőtt belekezdünk, az istenítésébe meg kérdezném, hogy ki jön el velem holnap vásárolni? – nézett körbe a társaságon Zayn.

- Én szívesen mennék, de vissza kell vinnem a kórházba a tolókocsit – mondta Harry.

- Én meg elkísérem – szólalt meg Loui is.

- Én pedig biztos, hogy nem megyek el veled vásárolni, még a végén éhen halnék – mondta hasát simogatva Niall.

- Én elmegyek úgy is, kell új telefon meg pár ruha is – mosolyogtam rá.

**

Éppen a fürdőben a tükör előtt álltam és fésülködtem mikor Zayn bejött és vigyorogva arrébb tolt, hogy megcsinálja a haját.

- Nem mondod komolyan, hogy nem bírtál volna két másodpercet várni, amíg végzek?! – kérdeztem felháborodva.

- Eltaláltad – vigyorgott a képembe.

- Hát jó, te akartad… - kikaptam a kezéből a hajzselét, és futni kezdtem.

Már a lépcsőnél jártam, amikor hallottam, hogy utánam, indul. Gyorsabbra vettem a tempóm. A nappaliban nagyot kellett fékeznem mivel majdnem neki mentem a kanapénak. Elég szerencsétlen dolog lett volna. Gondolatmenetemet az szakította félbe, hogy Zayn már nem volt olyan szerencsés, mint én ezért átborult a kanapén. Amivel nem is lett volna baj csak, hogy engem is letarolt így együtt terültünk el a kanapé előtt. Jobban mondva ő terült el rajtam, mivel alulra kerültem. Hát mit ne mondjak, nem egy pehelykönnyű egyed.

- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? – aggodalmaskodott.

- Azon kívül, hogy kilapítottál nincs semmi baj – néztem fel rá. Mikor szemeibe néztem nem bírtam elfordítani tekintetemet. Teljesen elvesztem. Percekig vagy talán órákig nézhettünk egymás szemébe, amikor arca közeledni kezdett felém. Tudtam, hogy mi következik most, de én nem akartam. Most lett vége a majd’ két éves kapcsolatomnak. Nem akarok egy másikat.

- Megtennéd, hogy leszállsz rólam? – kérdeztem még mielőtt ajkaink összeértek volna.

- Persze – mondta zavarodottan majd felállt és felsegített. Leporoltam magam (nem, azért mert piszkos volt a parketta, csak megszokásból) ekkor észrevettem, hogy rám folyt a hajzselé. Csodás.

- Te kifolyattad az utolsó hajzselémet? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Az semmi, de a ruhámra ment – mutattam végig magamon.

- Még is, hogy fogom megcsinálni a hajam? – kérdezte.

- Nem mindegy? Úgy is sapka lesz rajtad – forgattam meg a szemem.

Erre már nem mondott semmit csak felment készülődni. Pár másodperc múlva én is felmentem és átöltöztem. Egy egyszerű fehér pólót és rövidnadrágot vettem fel, fölé pedig egy barna kardigánt. Egy krémszínű táskába belepakoltam minden szükséges dolgot, felvettem egy napszemüveget és már kész is voltam.

Mikor leértem már Zayn is kész volt. Rajta egy fekete farmer nadrág volt egy szürke pólóval. Fején egy baseball sapka díszelgett és egy napszemüveggel takarta arcát. Elköszöntünk a többiektől és már indultunk is.

Rengeteg boltot végigjártunk és már majd’ leszakad a lábam.

- Bejössz, vagy kint megvársz? – mutattam egy női ruha üzletre.

- Inkább kint megvárlak – válaszolt, majd leült a legközelebbi padra.

Bementem az üzletbe és nézelődni kezdtem. A kirakat alapján jobb cuccokra számítottam, de azért sikerült egy csini felsőt találnom. Kifizettem majd visszaindultam Zayn-hez. Csakhogy nem egyedül volt. Ott ült vele szembe fordulva egy szőke, göndör hajú lány. Arcán egy kilo vakolat volt és kinézett vagy 26-27 évesnek. Ha jobban megnézem talán egy kicsit ismerős is…