11. Rajongó roham

Sziasztok! Nem tudom van-e még fent ilyenkor valaki, de meghoztam a következő részt. :D Meglepődve és nem kis örömmel láttam, hogy már 6 rendszeres olvasóm van!! :D Oké tudom máshol vannak sokkal többen is, de nekem ez is nagyon sokat jelent és nagyon szépen köszönöm!!!!! Le sem tudom írni mekkora boldogsággal tölt el azt látni, hogy vannak olyanok akiknek tetszik akár egy kicsit is az amit írok! A részről annyit, hogy nem ez lett a leghosszabb és legjobb rész, de remélem azért olvasható lett! Jó olvasást!!!

 

Lehet, hogy nem kéne odamennem. De Zayn olyan szomorú fejet vág. Talán ő lenne az a csaj, aki kihasználta őt? Akkor viszont nem hagyhatom kettesben vele, Niall is megmondta, hogy még mindig kivan miatta.  Odamegyek, ha pedig úgy látom, hogy felesleges vagyok majd kettesben, hagyom őket. Abból nem lehet baj, nem? Megindultam feléjük. Mikor közelebb értem már azt is hallottam, hogy miről is beszélnek.

-         … és hát tudod nagyon boldogok, vagyunk együtt. Gondolom neked nem sikerült olyan szerencsétlent találnod, aki elviseli a hiúságodat, vagy ha még is a biztos egy fanatikus rajongó - gúnyolódott a szőke boszorkány. Ekkor odaértem hozzájuk.

-         Visszatértem – mondtam mosolyogva, mint, ha nem is hallottam volna, hogy-hogy beszélt Zayn-nel pedig belülről elöntött a méreg. Hogy lehet valaki ennyire beképzelt, bunkó? Főleg lány létére…

-         Te meg ki vagy? – kérdezte lenézően.

-         Ő itt Chelsea – előzött meg szomorú barátom.

-         Te pedig? – kérdeztem kedvesen, mire ő megsértődött. Gondolom, azt hiszi mindenkinek ismernie, kellene őt.

-         Hát látom még is csak sikerült találnod egy lányt. Bár ahogy elnézem ő még beképzeltebb, mint te. Nagyon is összeilletek – én megpróbáltam! Senki sem mondhatja, hogy nem próbáltam meg normálisan viselkedni vele, de itt azért elszakadt a cérna. Ahhoz nem volt sok közöm, hogy Zayn-t sértegeti, azt elismerem, de ez már személyes.

-         Már megbocsáss, de nem én gondolom azt magamról, hogy én vagyok „Miss tökély a világközepe, akinek mindenki tuja a nevét ”. Nem én nézek ki 19 éves létemre úgy, mint egy 30 éves és tudod veled ellentétben én nem értékelem túl magam, és nem dörgölném soha a volt pasim orra alá, hogy mennyire boldog vagyok egy másik pasival, azért, hogy fájdalmat okozzak neki – talán egy picit túlságosan is belelendültem a kritizálásba. - Ha már itt tartunk, akkor elmondanám, hogy nem értem miért viselkedsz úgy, mint, ha Zayn lenne a hibás, azért mert szakítottatok. Te akartad kihasználni őt és nem fordítva. Ne sírjon a szád, azért mert nem lett a szánalmas kis bandádnak nagyobb rajongótábora. Inkább megköszönhetnéd neki, hogy nem verte nagydobra, mert akkor még az a pár rajongótok is elpártolt volna tőletek és… - nem hagyta, hogy tovább mondjam, ő is besokallt.

-         Még, hogy én köszönjem meg neki. Inkább ő örülhetne annak, hogy egyáltalán szóba álltam vele – erre akkora röhögő görcs tört rám, hogy percekig nem bírtam abbahagyni.

-         Hogy te milyen szánalmas vagy – mondtam levegő után kapkodva még mindig a nevetéstől rázkódva.

-         Ezt nagyon meg fogod még bánni – mondta mérgeset, lábával egyet dobbantva, mint egy hét éves kislány majd elviharzott. Mikor eltűnt az ember rengetegben Zayn felé fordultam, aki döbbent arccal nézett rám.

-         Valami rosszat mondtam? – kérdeztem félénken.

-         Nem, éppen ellenkezőleg – mosolyodott el – nem néztem volna ki belőled, hogy ilyet is tudsz – mondta elismerően.

-         Hát most már tudod, hogy ilyet is tudok – kacsintottam rá.

-         Igen. Azt hiszem én, most kimegyek, elszívok egy cigit, te, addig vedd meg a telefont, vagy amire még szükséged van, és majd kint találkozunk a parkolóban – mondta és már indult is volna, de nem hagytam.

-         Még mindig cigizel? Nem azt mondtad, hogy leszoksz róla? – értetlenkedtem, bár nem értem minek, hiszen most mondta, hogy kimegy cigizni, ez nyilván nem azt jelenti, hogy elmegy egy hajótúrára…

-         Próbáltam… csak aztán sokat idegeskedtem és szükségem volt rá így letettem arról, hogy valaha is leszokok – magyarázkodott és közben elő is vette a dobozt.

-         Ezen könnyen segíthetünk – kikaptam a kezéből és a legközelebbi kuka felé vettem az irányt.

-         Hé-hé-hé, állj csak meg! Nem kértem a segítséged és nem is fogom, ugyan is nem fogok leszokni – elkapta a kezem és visszarántott a kukától mielőtt bele, dobhattam volna.

-         Naaa, légyszii – kérleltem – tedd meg a rajongóidért – megrázta a fejét – akkor magadért – ismét csak megrázta a fejét – akkor a srácokért, értem és a családodért.

-         Hiába kérlelsz, nem fogok leszokni – mondta magabiztosan.

-         Rendben, akkor fogadjunk! Ha nyerek, akkor leszoksz, ha te nyersz, akkor nem piszkállak a leszokással – ajánlottam.

-         Már miért fogadnék, ha fogadás nélkül is azt teszem, amit akarok? – kérdezte.

-         Hát jó, ha ennyire félős vagy ahhoz, hogy fogadj velem akkor természetesen, nem kell – mondtam unottan, mint ha nem is érdekelne.

-         Nem vagyok félős és éppen ezért benne, vagyok a fogadásban – tudtam, hogy ez beválik – de mit kell csinálni?

-         Azt döntsd el te – mondtam és próbáltam visszatartani a diadalittas vigyoromat.

-         Rendben akkor majd otthon elintézzük, de addig is kérem vissza a cigimet – nyújtotta érte a kezét én, pedig kelletlenül vissza adtam neki.

-         De most eljössz velem telefont venni – mondtam majd a kezénél fogva rángatni, kezdtem egy üzlet felé.

Hosszas gondolkozás és érvelések után egy szürke Iphone mellett döntöttem.

 Azért tartott majd’ 20 percbe, mert nekem mindegyik tetszett, amit elém tettek, de ugye minek nekem 6 telefon? Zayn mellettem már majdnem agyvérzést kapott, amikor 10 perc után sikerült kiválasztani egyet, amit biztos nem kérek. Be kell vallanom, nagyon élveztem, hogy húzhattam az agyát, még ha nem is az volt a célom. Végül aztán kiválasztottam az egyik készüléket, aminek mostantól boldog gazdája lehetek. :P

Nevetve indultunk meg a plázában lévő egyik gyorsétterem felé, de mint ahogy egy mondás is kimondja: „ami elromolhat az el is romlik” Zayn-t felismerték a rajongók, amivel nem lenne gond, csakhogy nem egy-két rajongóról beszélhetünk ez esetben. Nem volt mit tenni, futni kezdtünk. Megragadtam Zayn karjánál és berántottam a női mosdóba, ott pedig az egyik fülkébe zártam be magunkat. Sajnos nem volt szerencsénk és ide is követtek minket. Az ajtón dörömböltek és én komolyan félni, kezdtem. Mi lesz, ha betörik?

-         Hogy fogunk kijutni innen? – kérdeztem kétségbeesetten.

-         Felhívom Paul-t, majd ő megmondja, mit tegyünk – próbálta túlkiabálni a tömeget.

Nem hallottam mit beszélt mikor telefonált. Csak is a tömeget hallottam. Rettegtem attól, hogy betörik az ajtót, hiszen elég vékony, nem arra tervezték, hogy tini lányok tucatjai teljes erőből azt üsse.

-         Idehívja a biztonsági őröket, nem sokára ideérnek, nyugodj meg – próbált nyugtatni és magához ölelt.

Negyed órája vagyunk bezárkózva egy WC fülkébe, de nekem már ez is napoknak tűnik. Hol vannak már a biztonsági őrök? Miért nem tudnak sietni? Még is mennyien lehetnek kint?

-         Zayn jól vagytok? – kérdezte egy ismeretlen férfihang az ajtó túloldaláról.

-         Igen, jól vagyunk – kiáltott vissza. Gondolom megérkeztek végre, legalább is nagyon remélem.

-         Nyissátok ki az ajtót – adta ki az utasítást egy másik férfi.

Zayn elhúzta a zárat, majd lassan kinyitotta az ajtót. Ekkor a rajongók még nagyobb sikításokba kezdtek. Négy nagydarab férfi állta el az útjukat és tartották őket vissza attól, hogy megrohamozzanak. A testőrök körbeálltak minket és úgy indultunk el a kijárat felé. A rajongók jöttek utánunk és összenyomtak minket. Arcomat Zayn vállába temettem, hogy még véletlenül se látszódjon, ő pedig átölelt és segített, hogy ne essek el. Éreztem, hogy valaki belemarkol a hajamba, és rángatni kezdi. Közben pedig olyanokat kiabáltak, hogy: „vedd le róla a kezed, ő az enyém” vagy „menj a közeléből te ribanc vagy én, rángatlak el onnan, de abban nem lesz köszönet”. Fájdalmamban felsikítottam. Addig-addig rángatta, míg ki nem tépte. Szerintem mondanom sem kell mennyire fájt. Sírni kezdtem és lassan halálfélelmem volt, ahogy Zayn is egyre jobban kétségbe esett. Annyira szorított a tömeg, hogy levegőt is alig tudtam venni.

 (Ilyennek képzeljétek el a helyzetet)

Pár perc múlva végre a mélygarázsba értünk ahol el tudták zárni az utat a rajongók elől. Amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk a helyszínről. Próbáltam megnyugodni. Mind a ketten ledöbbenve ültünk az autóban. Nem szólaltunk meg, az egész hazaút néma csendben telt. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Ilyet még soha életemben nem éltem át és nem is akarok többet.

**

Nagyon jót fog tenni a futás. A szokott út helyett most inkább az ellenkező irányba indultam. Még mindig a tegnapi nap hatása alatt vagyok. El sem tudom, hinni, hogy ez velem történt meg. Ha nem lett volna ott Zayn, hogy biztosítson arról nem csak egy rémálom volt, kételkednék abban, hogy ez valóban megtörtént. Még mindig remegek a félelemtől, ha a történtekre gondolok.

Már nem tudom, mióta futhattam mikor feleszméltem és egy erdei ösvényen találtam magam. Körülnéztem és a közelben egy piciny, napos rétet láttam telis-teli virágokkal. Elképesztő látvány volt. Tökéletes helyszín lenne egy randihoz, méghozzá Liam és Danielle randiához. Előkaptam zsebemből a tegnap szerzett készülékemet és lefényképeztem, majd megfordultam és visszaindultam. Hazafelé elhaladtam egy újságos stand mellett és megakadt a tekintetem az egyik újság címlapján. Baj van! Nagy baj van! Rájöttek…