18. Újra kórházban

Visszatértem! :) Kitettem egy újabb szavazást, kérlek szavazzatok! Ne értsétek félre a kérdést csak azért kérdezem mert akkor úgy fogom majd alakítani a történetet a továbbiakban. :) Köszönöm az előző részhez a kommenteket és a 17 rendszeres olvasót!!! :D Jó olvasást! 

Niall szemszöge

Hajnali négy óra múlt pár perccel és mindannyian egy kórházi folyosón vagyunk és várjuk, hogy megmondják mi baja, van Chelsea-nek. Türelmetlenül várom, hogy végre be lehessen hozzá menni. Vajon milyen állapotban lehet? Ha kórházba kellett hozni, akkor biztos, hogy nincs jól. De mennyire lehet súlyos? Mit csinált vele, azaz állat? Ha valami súlyos baja lesz Chels-nek én, megölöm, kinyúvasztom. Még azt is meg fogja bánni, hogy a szülei világra jöttek, nem, hogy ő.

A kórház területe tele van paparazzival. A házunk előtt táboroznak már hat napja, hogy minden részletet tudjanak és ide is, követtek minket. Nem elég nekem, hogy először elrabolták most meg kórházban, fekszik a húgom még ezek miatt is, idegeskedhetek. Gondolom már a reggeli újságban benne lesz, hogy megtalálták, és kórházban van.

Rick-et már értesítettük és úton van ide. Ha jól számolom egy órán belül itt lesz. Minden nap hívott, hogy van-e valami hír, pedig tudta, ha lenne, akkor azonnal hívnánk. Mary és apa egyszer sem hívtak, mióta megtudták, hogy eltűnt. Nem is érdekli őket, pedig a saját lányukról van szó. Még anya is hívott két-háromnaponta. Szerintem anya jobban szereti Chels-t, mint Mary, pedig ő apa házasságon kívüli gyereke.

Egy ajtó nyitódása zökkentett vissza gondolkodásomból. Több orvos és négy nővér jött ki abból a szobából, amiben Chelsea van. Egy kórházi ágyon tolták el őt, de nem láttuk őt a körülötte lévő orvosoktól. Mindegyik szótlanul elment mellettünk, kivéve az egyik orvost. Arcáról semmit sem lehetett leolvasni, érzelemmentes volt. Ez aggaszt. A filmekben mindig ilyen arcot vágnak, amikor közlik a hozzátartozókkal, hogy a beteg menthetetlen vagy már nem is él. Torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett. Olyan volt, mint, ha torkomat belülről szétfeszítené valami.

-         Melyikük Chelsea Horan hozzátartozója? – nézett fel a mappájából ránk. Nyeltem egy hatalmasat hát, ha eltűnik a gombóc a torkomból, de nem ért semmit.

-         A bátyja vagyok – szólaltam meg halkan. Bólintott és intett, hogy kövessem. Arrébb mentünk pár métert majd megállt és beszélni kezdett.

-         Chelsea-t belső vérzéssel szállították be a kórházba. A vérzést a gyomorsav és a szervezetében található nagy mennyiségű tudatmódosító szer egyvelege váltotta ki. Sikerült elállítanunk és kimosnunk a gyomrát, de a sav szétmarta a nyelőcsövét. Ez egy idő után meg fog gyógyulni, de sokáig fájni fog neki a nyelés. A szervezete az alváshiány miatt felmondta a szolgálatot, ezért lehet, hogy napokig nem fog felébredni, de az is lehet, hogy már ma felébred. Ezt nem tudjuk előre megmondani. A teste tele van kék-zöld foltokkal, és a tenyerén van egy nagy seb, ami elfertőződött – az orvos csak mondta, mondta és mondta én, pedig el sem hittem, hogy egy embernek lehet ennyi baja egyszerre - Tüdőgyulladást kapott és a légzésrendszere összeomlott, ami ismét csak a tudatmódosító szer rovására írható és most lélegeztető gépen van. Mivel a szervezete már kezdett ehhez hozzászokni, fokozottan ügyelni kell arra, hogy ne jusson több ilyen anyaghoz, mert könnyen rászokhat. Az elkövetkezendő napokban igen ingerlékeny lehet emiatt. Van egy fejsérülése, ami miatt egy enyhe agyrázkódás alakult ki. Az agyrázkódás miatt az elkövetkezendő fél évben gyakran alakulnak majd ki fejfájások és érzékenyebb lesz a frontokra. Pár napig szédülés is kialakulhat ezért addig nem szabad felállnia. Ha minden rendben lesz vele, akkor egy hét múlva haza is mehet – fejezte be mondandóját az orvos. Szörnyű ez a sok dolog, de én még is örülök, hogy ilyen állapotban van, mert lehetne sokkal rosszabb is. Ne értse félre senki, azt szeretném, ha nem lenne semmi baja, de örülök, hogy ennyivel megúszta.

-         Doktor úr! Be lehet hozzá menni? – kérdeztem reménykedve.

-         Bemehetnek hozzá. Második emelet 132-es kórterembe vitték – válaszolt majd elsietett.

Visszamentem a többiekhez és mindenki türelmetlenkedve várta a fejleményeket. Mikor meglátták az arcom mindenkin, láttam az ijedtséget. Ennyire elborzadt arcot vágnék? Rendeztem vonásaimat, majd elmondtam a legfontosabb tudnivalókat.

-         Belső vérzése volt, amit sikerült elállítaniuk és van jó pár sérülése. Most lélegeztető gépen van és van egy enyhe agyrázkódása. Ha minden jól megy, akkor egy hét múlva hazaengedik – nem azért mondtam csak a legfontosabbakat, mert hamar le akartam tudni és végre bemenni hozzá, hanem azért mert annyi dolgot nem tudok megjegyezni.

-         Hála Istennek – sóhajtott fel Eleanor.

-         Be lehet menni hozzá? – kérdezte Zayn.

-         Igen – mondtam majd meg is indultam a kórterem felé.

Az ajtóban megtorpantam. Bevártam a többieket majd benyitottam. Azt hittem fel vagyok készülve a látványra, de tévedtem. Szörnyen festett. A szájából egy cső lógott ki. Mindenhol tele volt feldagadt kék-zöld foltokkal. A karjába infúzió volt. A feje és egyik tenyere bekötözve. Mellette egy gép, ami a szívverését ellenőrizte, egyenletesen csipogott. Mikor a többiek meglátták, ők is elborzadtak. A két lány pedig sírva fakadt. Liam és Louis átölelték barátnőiket, és nyugtatni kezdték őket.

Leültem az ágy mellett lévő székre. Meg szerettem volna érinteni, de nem tudtam, hogy hol. Mindenhol vagy sérült volt vagy éppen ott lógott ki belőle valami szerkezet, ami segít a gyógyulásában. Soha nem gondoltam, hogy egyszer így kell majd látnom. Az egész az én hibám. Nem kellett volna kiborulnom egy hülye újságcikk miatt, hiszen mindig tele van hazugságokkal.

**

Már este nyolc is elmúlt és én még mindig itt ülök az ágya mellett. A többieket hazaküldtem. Igaz nagyon nehezen, de végül sikerült rávennem őket, hogy menjenek. Rick is itt volt egész nap, de felhívták, hogy be kell mennie, mert autóbaleset történt és rá is szükség van a műtét során. Nem akart menni, de nem volt mit tenni.

Nem történt semmi az elmúlt órákban. Ugyan úgy mozdulatlanul fekszik. Tudom, hogy fel fog épülni, de még is, ahogy ránézek olyan, mint, ha már soha sem ébredne fel. És ez az érzés egyszerűen elkeserít. Próbálok nem ilyenekre gondolni, de nem megy. Talán innom kéne egy kávét, hogy addig is tereljem a gondolataimat.

Lementem a büfébe és vettem egy jó erős kávét. Leültem az egyik asztalhoz, és iszogatni kezdtem. Ezzel több, mint tíz perc elment. Lassan mentem visszafelé, hogy azzal is húzzam az időt. Nem jó őt így látni. Mikor benyitottam döbbenten vettem észre, hogy Chesea ébren van, és értetlenkedve tekint körbe. Közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. A gép jelezte, hogy szívverése gyorsul. Ijedten kapta rám a tekintetét és mikor meglátott láttam rajta, hogy fél. De még is mitől? Tőlem? Kezét elhúzta tőlem – már amennyire tudta – és láttam szemében az utálatot. Tehát tényleg haragszik rám és tudja, hogy, ha meghallgattam volna őt, akkor este, akkor most nem tartana itt. Iszonyatosan fáj a tudat, hogy megvet engem.

-         Chels, sajnálom, hogy miattam ilyen helyzetbe kerültél. Akármit megtennék csak, hogy visszamehessek az időben és megváltoztassam a történteket - Próbált mondani valamit, de egy torkából kilógó csővel lehetetlen ezért csak nyöszörgés lett belőle.

Szemei lecsukódtak és egész teste rázkódni kezdett. Olyan volt min, ha valami roham jött volna rá. Megijedtem. Iszonyatosan féltettem őt. Kiszaladtam a folyosóra és orvos után kezdtem kiabálni. Pár perc múlva már ott is volt három orvos és valamit beadtak neki, de nem láttam sokat, mert kiküldtek…