20. Ha harc, hát legyen harc!

Még egyszer köszönöm a díjakat és a rengeteg kommentet. Az előző részhez kaptam az eddigi legtöbbet, pedig az sikerült a legpocsékabbra. Köszönöm a 20 feliratkozót és a több mint 3000 oldalmegjelenítést!! Na de nem is mondok többet. Jó olvasást!

A fejemre esett valami, és ahogy kapálóztam a földön kötött ki. Egy hatalmas pók volt az. Azt tudni kell, hogy nagyon félek a pókoktól. Képes vagyok sírni is, ha akkora vagy olyan helyen van. Szóval sikítoztam, mint Liam amikor Louis kanállal kergette őt. Zayn jelent meg az ajtóban röhögve, ami nekem gyanús volt. Jobban megnéztem a pókot és rájöttem, hogy az csak egy gumi pók.  

-         Te hülye, degenerált állat! – kiáltottam, ő pedig csak röhögött tovább – nehogy azt hidd, hogy nem állok ezért bosszút! Most pedig kifelé és vidd a hülye játékodat is – mondtam majd arcon, dobtam a pókkal. Ő még mindig nevetve ment ki a fürdőszobából.

**

Reggel, mint mindig, most is korán keltem, de mivel pihennem kéne és a gyakorlással is, terhelem magam, ezért nem járok reggelente futni, amíg teljesen fel nem épülök. Ilyenkor még nincs fent senki és unatkozok. Tehát itt az ideje a bosszúhadjáratnak. Lássuk csak miből élünk. Mit kéne vele csinálni? Kell egy tökéletes bosszú. Hmm… Ez az!! Remélem magammal, hoztam a régi szobámból, amikor pakoltunk. De ez a második lépés, első lépésként el kell érni, hogy sokáig időzzön a fürdőben. Tejszínhab a hajba, az mindig bejön.

Átmentem a konyhába és a hűtőből elővettem egy tejszínhabos flakont. Felsiettem az emeletre Zayn szobájába. Óvatosan benyitottam, majd odamentem hozzá. Kezemre nyomtam egy kis tejszínhabot és szétkentem, mint a szappant kézmosáskor, majd óvatosan beletúrtam a hajába. Ezt megcsináltam egy jó párszor majd a röhögést visszatartva léptem ki szobájából. Mikor leértem a nappaliba már nem tudtam tovább tartani magam, és röhögni kezdtem. Eleanor kíváncsian jött ki Louis szobájából, és amikor meglátta, hogy egyedül röhögök olyan arcot vágott, amitől csak még jobban rám jött a röhöghetnék.

-         Min nevetsz ennyire? – kérdezte rajtam mosolyogva.

-         Majd meglátod, nemsokára kiderül – válaszoltam majd rákacsintottam.

-         Rendben. Csinálunk valami reggelit? – indult meg a konyha felé.

-         Persze, de előbb le kell ugrani a boltba – mondtam.

El gyorsan elszalad táskáért, pénzért és telefonért majd indultunk is. Gyalog mentünk, mert innen nem messze van egy élelmiszerüzlet.

-         Hogy ismerted meg Louist? - törtem meg a beálló csendet.

-         Egy közös ismerősünk születésnapi buliján voltunk. Ismertem őket a tv-ből, de személyesen még soha sem találkoztam velük. Harry odajött hozzám és beszélgetni kezdtünk. Az este folyamán sokat viccelődtünk és beszélgettünk. Aztán mielőtt hazamentem elkérte a számom. Megadtam neki, majd az elkövetkezendő időkben sokat találkoztunk, persze szigorúan csak barátokként. Egyikünk sem érzett a másik iránt többet egyszerű barátságnál. Aztán egyik nap azt mondta, hogy be akar mutatni valakinek, aki ugyan olyan bolond, mint én. Úgy gondoltam bajom nem lehet belőle szóval megbeszéltük másnapra a találkát. Másnap elmentem a megbeszélt helyre és ők már ott vártak rám. Emlékszem Louis mennyire meglepődött, hogy leülök hozzájuk, nem tudta, hogy várnak valakit, azt hitte, csak ketten lesznek Harry-vel. Miután megvolt a bemutatkozás Harry azzal az indokkal, hogy dolga van, kettesben hagyott minket. Elég kellemetlenül éreztük magunkat, hiszen nem tudtuk mit is mondhatnánk egy idegennek. Azt tudnod kell, hogy ha Louis ideges valamiért, akkor elkezd szerencsétlenkedni, ez esetben sem volt másképp. Egyszerre volt aranyos és nagyon röhejes. Nagyon nevettem rajta, annyira, hogy hátra estem a székkel. Innentől kezdve pedig mind ketten felszabadultan beszélgettünk a másikkal és a nap végén megbeszéltünk egy új találkát – mesélte elkalandozva.

-         És mikor érezted azt először, hogy szereted őt? – kérdeztem.

-         Mikor a tóparton, mélyen a szemembe nézve azt mondta, hogy szeret. Akkor döbbentem rá, hogy igazából nem is csak egy barátként tekintek rá, hanem annál sokkal több ként – mondta, és mire befejezte már a pénztárnál álltunk és fizettünk – És mi van veled meg Zayn-el?

-         Ezt, hogy érted? Nincs közöttünk semmi – mondtam meglepetten mire ő csak sejtelmesen mosolygott, amit nem tudtam mire vélni.  

Hazafelé egymás szavába vágva beszélgettünk. Mindent kitárgyaltunk, bár nem tudom, hogy-hogy sikerült ez tíz perc alatt, de sikerült. Szerintem nagyon jóban leszünk.

Mikor hazaértünk Louis, Niall, Liam és Danielle már a nappaliban ültek és valami fárasztó mesét, néztek. Készítettünk mindenkinek szendvicseket meg kakaót és enni kezdtünk. Éppen belekezdtem volna a második szendvicsem elpusztításába, amikor egy kiáltást hallottunk az emeletről.

-         Chelsea! – ekkor hallatszott egy ajtócsapódás – Hol vagy? – lábdobogás hangja jött a lépcső felől, majd Zayn szinte teljesen fehér hajjal jelent meg a konyhában mire mindenki nevetni kezdett – Ezt még visszakapod!

-         Mi? De miért? Nem is én voltam! – mondtam sértődöttséget tettetve.

-         Tudom, hogy te voltál! Biztos vagyok benne és hidd el, ezt nem úszod meg – mondta majd feltrappolt az emeletre. Mikor meghallottam a fürdőajtó csapódását felálltam a helyemről és én is megindultam az emeletre.

-         Hova mész? – kérdezte El.

-         Most jön a második felvonás! – mondtam vigyorogva, mint a tejbe tök.

-         Nem kell már a szendvicsed? – csillant fel Niall szeme.

-         Nyugodtan megeheted – mondtam, majd siettem az emeletre még mielőtt Zayn végezne.

Bementem a szobámba és kutatni kezdtem a szükséges tárgyat. Az egész gardróbot feltúrtam hátha oda tettem, de nem volt ott. Végső ötletként benéztem az ágyam alá és láss csodát, ott volt. Egy doboz volt az ágyam alatt tele szivatáshoz való kellékekkel. Kivettem belőle a megfelelőt és a dobozt visszacsúsztattam az ágy alá. Belopóztam Zayn szobájába és az ágyra kikészített ruháihoz mentem. A nadrágja és a pólója belsejébe szórtam a port majd gyorsan mentem is ki a szobájából. Az üres zacskót kidobtam a szemetesembe majd lementem a többiekhez. Még mindig a konyhában ültek és ettek, de ekkor már Harry is köztük volt. Leültem közéjük és a megmaradt kakaómat, kezdtem el iszogatni. Nem sokára Zayn is megérkezett – immáron újra tökéletes frizurájával - és én pedig észrevétlenül figyeltem mikor kezdődik a show. Csinált magának szendvicset majd leült közénk. Mikor a szendvics felénél járt, elkezdett mozgolódni. Aztán egyre többször kezdte vakarni magát. Elég vicces látványt nyújtott és én alig bírtam visszafojtani nevetésem.

-         Haver, veled meg mi van? Bolhás vagy? – szólt be Louis. Erre aztán kitört belőlem a visszafojtott nevetés.

-         Nem tudom, mi van ve… Várjunk csak! – ekkor rám nézett – Te voltál, igaz?

-         Mi? – kérdeztem „megszeppenve”.

-         Miattad viszketek úgy, mint aki hetek óta nem fürdött – mondta miközben fenyegetően nézett rám.

-         Mi? Miért kell rám fogni ezt is? Először a hajad most meg ez… Mint, ha rajtam kívül nem lakna itt más, aki képes ilyenekre – mondtam felháborodva – bár ez esetekben el kell ismernem, én voltam! – vigyorogtam rá. Louis feltartotta a kezét és lepacsiztunk.

-         Rendben! Ha harc, hát legyen harc! – vakarózva felállt az asztaltól és ismét a fürdő felé vette az irányt.

**

Danielle-el ismét sokat gyakoroltunk, de délután abbahagytuk. Úgy gondoltuk jobb, ha nem fárasztom magam annyira, mert úgy holnap jobb teljesítményt nyújtok majd. Tehát olyan három óra körül abbahagytuk, éppen amikor szóltak, hogy ebéd.

Lementünk és leültünk az asztalhoz. Mikor mindenki megérkezett mondtunk egy „Jó étvágyat” és neki kezdtünk.

-         Valaki ide adná a sót? – kérdeztem ugyan is majdnem az asztal túloldalán volt. Zayn nyújtotta át nekem. – Köszi!

A sót a tányérom fölé emeltem majd fejjel lefelé fordítottam és rázni kezdtem. Ekkor a teteje leesett és a sószóróban lévő összes só beleszóródott a levesembe.

-         Ez most komoly? Egy ilyen szakálas trükk jutott csak az eszedbe? – kérdeztem gúnyolódva.

-         Lehet, hogy szakállas trükk, de bevetted – mondta vihogva.

Igen, sajnos ez így igaz. Kiöntöttem a lefolyóba a levest, majd újra szedtem magamnak.

Mivel a sok gyakorlásban megizzadtam, ebéd után elmentem lezuhanyozni. Összeszedtem pár ruhadarabot, majd bementem a fürdőbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Mikor a habot lemostam magamról észrevettem, hogy kék vagyok. Nem csak halványan, hanem teljesen…