34. Nem akarok élni

Itt is van a következő rész. Szerintem ez most nem lett annyira gáz mint az utóbbi időben voltak, szóval most kicsit tetszik is. Remélem nektek is tetszeni fog! Jó olvasást!

Három nappal később…

Chelsea szemszöge

Három nap telt el mióta apához költöztem. Azóta sok dolog történt velem. Először is kezdjük a jó hírrel… A látásom kezd visszajönni. Még nem látok rendesen, de már körvonalakat igen. Szóval azt látom, hogy van előttem valami csak azt nem, hogy mi is az pontosan. Igazából szívesebben lennék vak és Zayn-vel, mint így, de Zayn nélkül. Minden éjszaka sírva ébredek fel, mert rémálmok gyötörnek Vele kapcsolatban. Hatalmas bűntudatom van azért, mert azt mondtam neki, hogy nem szeretem. Életem legnagyobb hazugsága hagyta el a számat abban a pillanatban, mikor kimondtam. Azóta egyikükkel sem beszéltem. Még Niall-vel sem. Nem veszi fel nekem a telefont, megharagudott rám. Nem csak a szerelmi életemet tette tönkre a fenyegetőm, hanem a családom egy tagjával való kapcsolatomat is. Ha ez még nem lenne elég tegnap még a médiában is szerepelt a szakításunk. Még az is, hogy én hagytam ott Zayn-t és most millió számra kapom a gyűlölködő leveleket a különböző közösségi oldalakon.  

Lássuk csak mi történt még velem… Jah, igen. Felvettek az egyetemre. Nem okozott akkora örömet, mint hittem. De szerintem ez érthető a jelen körülmények között. Már semmi sem derít jobb kedvre. Apa próbálkozik, és sok időt tölt velem, de nem nagyon sikerült eddig mosolyt csalnia az arcomra. Tudom, hogy ezzel neki is fájdalmat okozok, de egyszerűen nem megy. Még egy hamis mosolyt sem tudok magamra erőltetni. Most jól jönne egy kis amnézia, hogy el tudjak felejteni mindent, ami ezen a nyáron történt.

~*~

Ma van az iskola első napja. A látásom már olyan, mint régen, de Niall-vel a kapcsolatunk még mindig a béka segge alatt van. Nem veszi fel nekem a telefont, de nem is hibáztatom érte, hiszen nem csak a többieket hagytam ott rendes magyarázat nélkül, hanem őt is. A gyűlölködő levelek még mindig millió számra jönnek, de megpróbálok nem foglalkozni velük.

Lelkileg kicsit jobban vagyok már, de még közel sem vagyok olyan, mint voltam. De nem számít, mert úgy sem tudja senki sem az iskolában, hogy milyen voltam. Az eltelt három hétben párszol találkoztam Jason-vel és egyszer Meredith-vel is. Egész jóban lettem velük. Legalább nem leszek egyedül az iskolában. Viszont attól félek, hogy a többiek hogyan fognak hozzám viszonyulni a Zayn-vel történtek miatt. Még mindig mindenhol mi vagyunk a téma és folynak a találgatások mi történhetett közöttünk, amiért vége. Van, ahol azt mondják megcsaltam őt vagy egy másik pasiért hagytam őt ott. Félek, hogy elítélnek majd az iskolában, pedig nem is tudják mi is történt valójában. Senki sem tudja csak én apa és a fenyegetőm. Jobb is ez így, nem szeretném, hogy kiderüljön.

Mindegy, mint mondtam ma van az iskola első napja azaz, az évnyitó. Már lezuhanyoztam és megcsináltam a hajam, most a szekrényem előtt állok és gondolkozok, hogy mit vegyek fel. Pár perces keresgélés után végül egy fehér ujjatlan felsőnél, virágos szoknyánál és egy farmerkabátnál maradok, amit egy egyszerű övvel dobok fel.

Cipőnek egy kényelmes balerinacipőt választok. Egy táskába belepakolom az irataimat, telefonomat, zsebkendőt, egy füzetet és tollat, majd levágtatok a lépcsőn és már megyek is. Apa már egy órával ezelőtt elment dolgozni így nem tudtam tőle elköszönni. Szerencsére apa háza nincs messze az iskoláról. Gyalog csak tíz perc az út és Meredith is közel lakik, ezért megbeszéltük, hogy együtt megyünk.

Pár perc sétálás után meg is látom őt amint éppen a kapujukat csukja be, majd mosolyogva köszön nekem. Rögtön arról kezdünk el beszélgetni, hogy mennyire izgulunk és, hogy vajon milyen lesz.  Útba ejtünk egy starbucks-ot és veszünk egy-egy Vanilla Latte-t. A hátralévő úton beszélgetés közben elfogyasztjuk.

Mire odaérünk, az iskola már tömve van boldogan beszélgető diákokkal. Mindenki a nyarát meséli barátainak. Szerencsére alaptalan volt félelmem, mert észre sem vettek. Pár percen belül megpillantjuk Jason-t is aki, mihelyst meglát minket, idejön hozzánk és öleléssel köszönt mindkettőnket.

-         Izgultok? – kérdezte mosolyogva.

-         Ez kérdés? – kérdeztem vissza egy nagy levegővétel után.

-         Dettó, én is izgulok – válaszolta Meredith.

-         De miért? Szerintem tök jó lesz ez a négy év – mondta izgatottan Jason.

-         Ebben nem is kételkedünk, csak furcsa új iskolába jönni – magyarázom.

Egy ideig még beszélgettünk, aztán elkezdődött az évnyitó. Másfél órával később végre vége lett és bemehettünk az osztályunkba. 50-en vagyunk összesen az osztályban. Minden évfolyamon két osztály van. Az egyik a táncosokat foglalja magába a másik pedig a zenészeket, énekeseket.  

Mindenki leült egy padba és hamarosan megérkezett az osztályfőnök is és ismertette velünk a tanév menetét.

-         Először is köszöntelek titeket az iskolában. Nehéz évek előtt álltok, az első pár hónap különösen nehéz lesz és fárasztó, mert még nem vagytok hozzászokva ekkora terheléshez, de ahogy telik az idő, úgy lesz egyre könnyebb – kezdett bele mondanivalójába – Itt ez órák 60 percesek, nem pedig 45, mint a középiskolában. Körbeadom az órarendeket, mindenki vegyen le belőle egyet – odaadta az első padban ülőknek.

Mikor megkaptam az órarendemet olvasgatni kezdtem. Kétségtelenül, nehéz lesz az év. Rengeteg táncóra van, de nem is vártam mást egy ilyen iskolától.

	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
8:00-9:00	Balett	Hip-hop	Dráma	Modern táncok
9:10-10:10	Tánctörténet    (elmélet)		Zongora	Modern táncok	Tánctörténet   (gyakorlat)
10:20-11:20	Zongora	Modern táncok	Balett	Ének	Rajz
11:30-12:30	Modern táncok	Ének	Balett	Társastánc	Hip-hop
12:40-13:40	Néptánc	Tánctörténet   (gyakorlat)	Hip-hop	Társastánc	Nép- művészet
13:50-14:50	Hip-hop	Társastánc		Versenytánc	Balett
15:00-16:00		Nép- művészet		Tánctörténet    (elmélet)	Versenytánc

Elmondta, hogy melyik óra, hogy fog lezajlani és, hogy pl. a zongoraórára miért van szükség. Két órával később végre végzett minden mondanivalójával és indulhattunk haza. Mielőtt elváltunk volna megbeszéltük, hogy négyre eljönnek hozzám és elmegyünk valahova. Boldogan indultam haza, de egy csapat paparazzó elrontotta a kedvem. Futni kezdtem előlük, de nem adták fel jöttek utánam és különböző kérdéseket tettek fel nekem.

Miért ért véget a kapcsolatotok Zayn-vel? Kivel csaltad meg? Mikor történt pontosan a szakítás? Kiért hagytad el? Tartod a kapcsolatot Niall-vel vagy ő sem érdekel már téged?

És még sok ehhez hasonlót. Mihelyst beértem a kapun bezártam és beszaladtam a házba. Mikor becsukódott az ajtó, nekidőltem és végigcsúsztam rajta. Kitört belőlem a zokogás. Nem akarom ezt. Minden nap ezt fogják csinálni mostantól? Nem akarok élni. Jobb lenne, ha meghalnék. Igen, ez a legkönnyebb megoldás. Felálltam a földről és a fürdőszoba felé vettem az irányt. A szekrényben borotvapenge után kutattam. A könnyeim elhomályosították látásom ezért sokáig tartott, míg megtaláltam. Vettem egy mély levegőt majd csuklómhoz emeltem…  

Ui: Köszönöm a segítséget MissLocsiFecsi-nek és tudom, hogy az órarend nem lett jó, nem tudom miért, a táblázat valamiért szar lett...