25. Félreértés

Azt hittem menni fog iskola mellett, hogy 4-5- naponta hozok részeket, de úgy látszik tévedtem... Azt hiszem mostantól csak hetente lesznek részek, esetleg, ha néha lesz több időm az írásra akkor lehet, hogy egyszer- egyszer előbb jön majd rész, de nem ígérhetek semmit. Tisztában vagyok vele, hogy nem ez lett a legérdekesebb vagy leghosszabb rész, de azért remélem nem lett nagyon szar... Köszönöm az előzőhöz a komikat!!! Nagyon jól esik, hogy ennyien írtok nekem! :) Jó olvasást!!

Zayn szemszöge

Ezt nem hiszem el. Még csak egy órája vagyunk együtt, de már is közénk áll valaki. Legszívesebben falba verném a fejem, amiért nem csaptam rá az ajtót Perrie-re, mikor megláttam, hogy ő az. Jobb lesz, ha Chelsea után megyek és elmondom neki, hogy én nem akartam megcsókolni azt a hazug, cselszövő nőszemélyt.

Felmentem az emeletre, majd Chels szobája felé vettem az irányt. A szobaajtaja be volt csukva. Be akartam nyitni, de zárva volt. Kopogtam majd vártam, hogy kinyissa az ajtót.

-         Akár ki is vagy, menj el, vagy nagyon megjárod – szólt ki ellenségesen.

-         Chelsea, kérlek, engedj be, ezt meg kell beszélnünk – kérleltem az ajtónak dőlve. Hallottam közelgő lépteit, majd az ajtó kinyílt.

-         Zayn, ezen nincs mit megbeszélni, láttam mindent, amit kellett, innentől nincs mit megbeszélni. Most pedig, ha nem haragszol aludnék – be akarta csukni az ajtaját, de nem hagytam.

-         Csak hallgass meg, kérlek – kértem.

-         Ha téged ez boldoggá tesz – mondta szem forgatva.

-         Ő mászott rám, nekem soha még csak eszembe sem jutott volna, hogy megcsókoljam és én tége... – kezdtem el magyarázkodni.

-         Azt hiszem, félreértettél – szakított félbe – Tudom, hogy nem te csókoltad meg őt, hanem ő téged. Bízom benned annyira, hogy ne gyanúsítsalak meg, ha nem bíznék meg benned, teljes mértékben, akkor nem mentem volna bele, hogy megpróbáljuk együtt. De kérlek, mond, hogy most már aludhatok végre! – nézett rám könyörögve.

-         Szóval, nem is haragszol? – kérdeztem.

-         Nem – ez meglepett.

-         Akkor… megcsókolhatlak? – tettem fel kérdésem félénken. Ő erre csak elmosolyodott, majd bólintott egyet.

Chelsea szemszöge

Zayn a csók után magamra hagyott. De mielőtt félreértenétek, csak azért hagyott magamra, mert megkértem őt rá. Tehát végre egyedül maradtam és aludhatok. Egész nap erre vártam viszont most még sem tudok aludni, mert ezer meg ezer gondolat cikázik a fejemben.

Hogy lehet valaki ilyen kétszínű? Oké, nem tudhatta, hogy együtt vagyunk, mert honnan is tudta volna, de akkor mi volt az a múltkori eset, amikor azt taglalta Zayn-nek, hogy ő milyen boldog az új barátjával? Ha szeretné őt, akkor nem ezt csinálná. Mit akart ezzel elérni? Azt hitte Zayn visszafogadja majd őt, és újra eljátszhatja azt, amit már egyszer eljátszott? Ennyire hülyére veszi őt? Áh… jobb lesz, ha nem gondolkozom ilyeneken, mert tényleg nem fogok tudni soha a jó büdös életbe elaludni.

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Ez most komoly? Valaki nagyon utálhat engem ott fönt az égben… Telefonom kutatására indultam, s közben ránéztem az órára. Délelőtt 10:07 van. Hát ezen ledöbbentem, nem is kicsit. Tegnap fél öt óta alszok és még mindig olyan, vagyok, mint a mosott sz*r. A telefonom még mindig kitartóan csörgött mikor végre rátaláltam az ágyam alatt. Hogy került az oda?

-         Haló?! – vettem fel végre a telefont.

-         Csak ne felébresztettelek? – hallottam meg vidám hangját Jason-nek.

-         Ó… nem, dehogy, csak éppen randiztam az ágyammal. A telefoncsörgés miatt megharagudott rám és kidobott, szóval köszönöm… na, de miért is zavartad meg a randinkat? – érdeklődtem, mint egy mellékesen.

-         Csak gondoltam, ha van időd meg kedved, akkor elmehetnénk együtt ebédelni vagy moziba, esetleg sétálni egyet – sorolta fel ötleteit.

-         Rendben, mikorra gondoltál? – egyeztem bele.

-         Mondjuk ma egy körül? – kérdezte.

-         Nekem az jó. Hol találkozzunk? – érdeklődtem.

-         A London Eye-nál, ha neked ott megfelel – vetette fel.

-         Oké, akkor egykor a London Eye-nál. Akkor én most megyek is. Szia – köszöntem el, majd megvártam, míg ős is elköszön és megszakítottam a beszélgetést.

Letettem az éjjeliszekrényemre a telefont majd lementem a konyhába. Az asztalnál már ott ült Niall, előtte egy halom szendviccsel.

-         Jó reggelt – adtam arcára egy puszit, s közben elcsórtam egy szendvicset.

-         Neked is – mondta – hé! Ne csórd el a szendvicseim – szólt rám.

-         Sajnálod a saját húgodtól? – kérdeztem tettetett felháborodással – még ott van négy a tányérodon és egy a kezedbe. Csak ki bírod valahogy, ha hat helyett csak ötöt eszel…

-         Rendben, megeheted, de akkor ma a megbeszélés után eljössz velem a Nando’s-ba – mondta el feltételét.

-         Bocs bátyus, de ma nem tudok elmenni veled, de holnap ígérem, elmegyek veled – mondtam, s közben enni kezdtem a szendvicset.

-         Miért, mit csinálsz ma?- érdeklődött.

-         Jason-vel találkozom, tudod a felvételin, találkoztam vele és az előbb felhívott, hogy nem lenne-e kedvem találkozni vele, én pedig belementem – meséltem.

-         Hogy kivel mész és hova? – toppant be a konyhába Zayn.

-         Jason-val és még nem döntöttük el mit csinálunk, csak azt, hogy találkozunk a London Eye-nál – válaszoltam kérdésére.

-         Nem mehetsz el – mondta határozottan.

-         Hát srácok… azt hiszem én most… megyek – húzta el a csíkot Niall a szendvicseivel együtt.

-         Tessék? Nem hallottam jól. Mit mondtál? – kérdeztem. Nem akartam hinni a fülemnek.

-         Jól hallottad. Nem akarom, hogy elmenj vele. Ebből semmi jó, nem sülhet ki – oktatott ki.

-         Miről beszélsz? Még csak nem is láttad őt! – értetlenkedtem.

-         Dehogynem. Tegnap láttam, amikor elköszöntetek a felvételi után – mondta.

-         Ja, hogy te egy pillantásból tudod, hogy milyenek az emberek. Bár úgy látom, nem mindig működik – céloztam ezzel Perrie-re.

-         Hidd el nekem, ismerem a fajtáját – tartott ki állítása mellett.

-         Hogy lehetsz ennyire előítéletes? Én sem mondom rád a származásod miatt, hogy terrorista vagy! – oké talán ez egy kicsit erős de igaz.

-         Te is tudod, hogy ez nem ugyan az – látszott a szemében, hogy nagyon megbántottam előző mondatommal.

-         Lehet, hogy nem ugyan az, de akkor sem kéne elítélned azért, mert meleg – akárki, akármit mond, akkor is igazam van.

-         Mi? Jason meleg? – döbbent meg Zayn.

-         Igen, az és ezért nem kéne elítélned – förmedtem rá.

-         Nem tudtam, hogy meleg – mentegetőzött.

-         Akkor, hogy értetted, hogy ismered az ő fajtáját? –kérdeztem.

-         Hát… én csak azt hittem, amíg nem tudtam, hogy mi a helyzet, hogy be akar próbálkozni nálad – magyarázkodott.

-         Te féltékeny vagy? Vagy is voltál?! – kérdeztem mosolyogva.

-         Nem! – vágta rá gyorsan, túl gyorsan...