6. A fenébe!

Meghoztam a kövi fejezetet. Tudom, hogy eddig nem valami izgalmas a történet, de nemsokára beindul! Kérlek titeket addig ne hagyjátok abba az olvasást! Köszönöm. Jó olvasást!

Harry szemszöge

Reggel valami csörömpölésre ébredtem majd nem sokkal utána gyereksírást is hallottam. Mondjuk szerintem, csak félrehallok az álmosságtól. Azt hiszem, inkább alszok tovább. Bár lehet, hogy inkább meg kéne néznem mi volt ez a csörömpölés. Komótosan kikeltem az ágyból és lementem a lépcsőn. A nappaliban ment a tv és egy mesére volt kapcsolva. Tovább mentem volna a konyhába, de ekkor megakadt a szemem a televízió előtt ülő kisfiún. Megilletődöttségemben leblokkoltam és megálltam útközben. Visszatolattam, majd leültem a kisgyerektől nem messze. Nem szólaltam meg csak néztem.  Látszólag őt ez nem zavarta, ugyan úgy nézte a mesét, mint eddig. Még is, hogy kerül ide? Mit csinál itt? Van itt valaki más is rajta kívül? Ekkor nyitódott az egyik szobaajtó és Liam lépett ki rajta álmos fejjel. Mikor meglátta a kisfiút ő is megdöbbent. Kérdő tekintettel nézett rám, de én jeleztem neki, hogy én sem tudok többet erről, mint ő. Közelebb jött ekkor a kissrác felállt és táncolni kezdett ugyan is a mesefigura azt mondta nézőinek, hogy utánozzák.

- Ti is táncoljatok – szólt ránk.

- Mi nem… - kezdtem volna, de félbeszakított.

- Miéjt nem? – kérdezte könnybe lábadt szemekkel.

Nem tehettünk mást, nem akartuk, hogy sírjon, így hát utánozni kezdtük, erre ő vigyorogni kezdett. Hát mit ne mondjak elég hülyén, éreztem magam. Két percig tartott, de ez a két perc is éveknek tűnt. Kész kínszenvedés volt. Miért dőltem be az álsírásának? Mindegy most már legalább vége. Körülnéztem és sajnálatomra Louis-val és a kamerájával találtam szembe magam. Chelsea pedig a földön feküdt és remegett a nevetéstől, de egy hang sem jött ki a torkán.

- Remélem, tudjátok, hogy ez felmegy az internetre… - röhögött fel Louis.

- Remélem, tudod, hogy ha fel teszed, neked annyi – szólaltunk meg egyszerre Liam-mel.

- Hú most aztán megijedtem – nevetett ki minket. Összenéztünk majd rávetettük magunkat a röhögő egyedre. Meglepettségében még védekezni is elfelejtett így könnyen kikaptam kezéből a kamerát. Liam lefogta én, pedig le akartam törölni, de Chelsea kikapta a kezemből és elrohant vele. Ekkor már Louis is kiszabadult és átadta neki a kamerát. Befutott vele a szobájába és bezárta az ajtót. Már esélyünk sincs megakadályozni abban, hogy feltegye a világhálóra. Most az egész világ látni fogja nevetséges táncunkat…

- Srácok, ő itt Noah – mutatott a kisfiúra még mindig kuncogva Chels.

- És honnan ismered? Miért van itt? – érdeklődött Liam.

- Hát reggel futni voltam és nem találta az anyukáját. Elmentem vele a rendőrségre és ott azt mondták, hozzam haza, amíg meg nem lesz – fogta rövidre a magyarázkodást – most viszont elmennék zuhanyozni és addig nektek kéne rá vigyázni…

- Rendben, de siess, mert nem tudjuk, mit kell csinálni egy gyerekkel – mondtam félve attól, hogy mondjuk sírni, kezd vagy valami.

- Ha gond lenne abban a 10-15 percben, akkor szóljatok Niall-nek – bólintottunk neki, hogy megértettük, majd felment a lépcsőn és eltűnt a szemünk elől. Mire visszanéztünk Noah-ra már nem volt ott. Ijedten néztünk körbe a szobába, de nem találtuk. Nem hiszem el, hogy kevesebb, mint fél perc alatt elveszítettük, ráadásul a saját házunkban. Kettéváltunk és keresni kezdtük őt. Szólongattuk, de nem szólt vissza. Már mindenhol megnéztük, az összes szobában, de nem volt meg. Visszamentünk a nappaliba ő pedig ott ült a kanapén és nézte a tévét.

- Hol voltál az előbb? – kérdeztem megkönnyebbülve – miért nem válaszoltál?

- WC-n voltam és azéjt nem szóltam vissza, mejt úgy nem tudok pisilni – mondta kicsit ijedten hangnemem miatt, amit az utolsó kérdésnél kicsit felemeltem.  Ekkor Chelsea végre visszaért.

- Na ugye, hogy nem volt olyan vészes? – kérdezte mosolyogva. Nem mondtam semmit, inkább csak bólogattam. Jobb, ha nem tudja meg, hogy „elveszítettük” Noah-t. Azt hiszem, lehet, hogy kicsit (nagyon) kiakadna. Bár azért annyira még nem ismerem őt, hogy ebben biztos legyek – Liam! Kezdhetjük?

- Persze, mindjárt, csak átveszem a pizsamám – miről beszélnek? Mit kezdhetnek?? Mikor Liam eltűnt a szobájában nem bírtam kíváncsiságommal ezért rákérdeztem.

- Mit kezdhettek el? – érdeklődtem kíváncsian.

- Tudod a hónap elején, jön Eleanor és Danielle, Liam pedig szeretné meglepni őt. Én pedig ebben segítek neki. Többet pedig nem mondok el, mert minél kevesebbet tudsz annál kisebb arra az esély, hogy véletlenül elkotyogd – válaszolt készségesen.

Chelsea szemszöge

Miután Liam felöltözött felmentünk a táncterembe. Noah-t is vittük magunkkal, ugyan is ő fogja nekünk ki-bekapcsolni a zenét. Igazából csak a megfelelő számot kell megnyomnia. Minden szám másféle tánchoz jó.

- Na, szóval… mit tudsz táncolni? – kérdeztem. Azért csak tisztában kéne lennem azzal, hogy mit kell megtanítanom és mit nem.

- Az, az igazság, hogy semmit. Még keringőzni sem tudok – mondta lesütött szemekkel.

- Akkor kezdjük azzal. Először zene nélkül megtanítom az alapokat, utána pedig megpróbáljuk zenére – vázoltam fel terveimet mire ő csak bólintott – akkor egyik kezedet tedd a lapockámra a másikat, pedig emeld fel és fogd meg a kezem. Bal lábbal előre lépsz a jobbal, pedig mellézársz – első lépésnél a lábamra lépett és bocsánatkérően nézett rám, én pedig csak egy bátorító mosolyt küldtem felé – oké, ha ez meg van, akkor jobb lábbal hátra és ballal zársz mellé – magyaráztam tovább és ezt is megcsináltuk – rendben, most megvan az első lépéssor. Igazából ez a keringő alapja, ezt már csak kombinálni szokták pár lépéssel. A lényeg az, hogy ne telitalpon állj, hanem egy kicsit lábujjhegyen. Persze nem kell nagyon, csak annyira, hogy épp ne érjen le a sarkad. Most megmutatom a forgást utána, pedig zenére megcsináljuk – sokkal gyorsabban tanult, mint gondoltam, bár a keringő nem nevezhető túl nehéz táncnak.

De én büszke vagyok rá. Keringő után a tangót tanítottam neki. Ez már azért kicsit nehezebben ment mivel ez egy sokkal nehezebb táncfajta. Másfél óra múlva úgy döntöttünk mára elég lesz. Nekem pedig egy nagyon jó ötlet jutott eszembe.

- Támadt egy ötletem – kezdtem vidáman – étterem helyett inkább keressünk egy olyan helyet ahol csak ti, ketten lesztek és egy pár zenész. Olyan helyet kell keresnünk ahonnan szép a kilátás és romantikus – mondtam lelkesen.

- Ez egy remek ötlet, de hol találunk mi ilyen helyet? – látszott rajta, hogy neki is nagyon tetszik az ötlet, és nagyon szeretné megvalósítani.

- Nem tudom, a lényeg, hogy ha elmész, valahova akkor figyelj, hátha egyszer csak meglátod a tökéletes helyet és természetesen én is keresni, fogom – mondtam bizakodva abban, hogy sikerül egy tökéletes randit összehozni nekik. Nagyon megérdemlik, hiszen régen találkoztak már és egyébként is igazán szép pár. Igaz csak képeken láttam még őket együtt, de azokon mindig nagyon cukik. Elmélkedésemből a telefonom hangja szakított ki. Gyorsan kirántottam a zsebemből és felvettem.

- Jó napot Ms. Horan! Azért hívom, mert Noah édesanyja bejelentette a kisfiú eltűnését. Amilyen gyorsan csak tudja, hozza ide, várni fogjuk – mondta rögtön, meg sem várva, hogy beleszóljak.

- Rendben akkor indulunk – mondtam majd letettem – Noah, gyere! Anyukád már vár téged – mosolyogtam rá. Ő csak felpattant a helyéről, elfutott mellettem le a lépcsőn és az ajtó előtt várt rám. Utánaszaladtam – egy picit még várj, szólok Niall-nak, hogy vigyen el minket, addig te ülj le a kanapéra – azt tette, amit kértem én pedig a konyhába mentem. Bátyám éppen félig a hűtőben volt. Végül is, hol máshol lehetne? – Mit csinálsz? – kérdeztem hirtelen, mire felkapta a fejét és beverte a hűtőbe.

- Ááá… ezt ne csináld többet! Tudod mennyire, fáj? – kérdezte dühödt tekintettel miközben a fejét, tapogatta, de persze tudtam, hogy nem haragszik rám.

- Bocsánat – mondtam miközben boci szemekkel, néztem rá.

- Semmi baj – elmosolyodott én pedig hirtelen felindulásból megöleltem és nyomtam arcára egy puszit - mit szeretnél?

- El kéne vinned a rendőrkapitányságra – mondtam ő pedig kérdőn nézett rám. Gyorsan elmeséltem neki a reggel történteket. Nem nagyon volt kedve elvinni, mert reggelizni akart, de meggyőztem azzal, hogy megígértem, visszafelé oda megyünk enni, ahová csak akar.

**

Fél óra alatt lerendeztük az egészet. Noah édesanyja karjaiba futott, aki szorosan ölelte magához és megdorgálta, amiért elfutott a parkban. Ez után vagy százszor megköszönte, hogy vigyáztam rá, még pénzt is akart adni, én pedig bizonygattam, hogy erre semmi szükség. Mikor a táskájába nyúlt mi gyorsan eljöttünk. Most pedig a Nando’s-ban vagyunk. Niall tömi magába a csirkéit én, pedig sült krumplit rágcsálok.

- Na és mit fogunk csinálni a nyáron? Sok dolgotok lesz? – törtem meg a csendet, ami kicsit zavart.

- Hát ugye, most amíg a csajok nem jönnek addig pihenőnk, van – mondta miután lenyelte a falatot, ami éppen a szájában volt - utána pedig lesz egy-két koncertünk, majd klippet forgatunk aztán díjátadó, újabb koncertek, utána három hét pihenő. Aztán neked kezdődik az iskola, de az a jó, hogy ha itt tanulsz Londonban, sokat tudunk majd találkozni. Legalább is többet, mint az elmúlt két évben – magyarázott majd ismét enni kezdett.

- És te meg a többiek? Hogy álltok a csajokkal? – kérdeztem szemöldök húzogatva.

- Nincs barátnőm, ha lenne, te is tudod, hogy te lennél az első, akinek elmondanám. Harry-nek tudtommal nincs barátnője egy jó ideje, Zayn pedig három hete szakított a barátnőjével – szomorúságot láttam a szemében, amikor Zayn-t említette.

- Miért szakítottak? – kérdeztem kíváncsian.

- Tudod, nagyon szerette őt, de Perrie csak kihasználta. Csak azért volt vele, hogy nagyobb hírnévre tegyen szert, folyton csak parancsolgatott neki és ugráltatta. Persze Zayn mindent megtett érte, de az a csaj semmibe vette őt. Mikor erre rájött, bár fájt neki, de kidobta azt a ribancot – hogy lehet valaki ekkora szemétláda? Hogy képes ilyet tenni egyáltalán valaki? Soha nem lennék képes olyannal együtt lenni, akit nem is szeretek – miután kidobta, magába zuhant. Azóta ha mosolyog is vagy nevet, sosem szívből teszi. Próbálja takargatni előlünk mennyire összeomlott, de nem tud becsapni – őszintén megsajnáltam őt. Én miért nem vettem rajta észre, hogy valami baj van? Igaz még nem ismerem annyira nagyon, de attól még láthattam volna rajta. Ekkor ezsembe jutott Jeremy. Fenébe! Nem hívtam vissza… Elővettem a telefonom és megkerestem a számát, majd megnyomtam a „hívás” gombot. Ötödik csörgésre felvette, de nem ő szólt bele, hanem egy ismeretlen női hang…