26. A levél

Itt is lenne az új fejezet. Megint kicsit rövid lett meg unalmas is amiért bocsánatot kérek... :/ Köszönöm a kommenteket az előzőhöz! Nagyon örültem nekik!!! Jó olvasást!

-         Tudod, most azon gondolkozok, hogy sértődjek meg, amiért nem bízol meg bennem, vagy vegyem bizonyítékként, hogy tényleg szeretsz és félsz, hogy elveszítesz – gondolkoztam hangosan.

-         Ha választhatok, akkor inkább a második az igaz rám – szólt közbe.

-         Nem kérdeztem! Minden esetre én most megyek készülődni – mondtam, majd otthagytam őt.

Felmentem a szobámba, a gardróbomból elővettem valami tűrhető ruhát és bementem a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót, majd levetkőztem és lezuhanyoztam. Felvettem a kiválasztott ruhákat, fogat mostam utána, pedig belepakoltam néhány dolgot egy táskába.

 Lesiettem a lépcsőn kezemben a cipőmmel. Leültem a lépcső utolsó fokára és úgy vettem fel a cipőmet.

-         Figyelj, én megbízom benned, csak a fiúkban nem – jött oda hozzám Zayn magyarázkodni - Őket nem fogja érdekelni, hogy van-e barátod vagy nincs és úgy is rád fognak hajtani.

-         Igen, én meg úgy is vissza fogom őket utasítani – biztosítottam miközben még mindig a cipőfűzőmet kötöttem.

-         Mi van akkor, ha akkor sem állnak le? – kérdezte.

-         Zayn! Erről felesleges most beszélnünk, hiszen csak Jason-vel találkozom és egyébként sem lesz ilyen helyzet - győzködtem – most mennem kell. Szia – nyomtam egy puszit a szájára és már mentem is.

-         Egyébként nagyon jól nézel ki – szólt utánam, mire én csak elmosolyodtam.

Elballagtam a legközelebbi buszmegállóhoz és várta. Néhány percen belül meg is érkezett a busz. Felszálltam vettem egy jegyet és az első szabad helyre le is ültem. Mivel nem lakunk túl közel a London Eye-hoz, ezért több mint 25 perc múlva érkeztem meg, hat perces késéssel. Nem baj, ennyi késés simán belefér. Jason már ott volt és várt rám.

-         Na, ki vagyok? – fogtam be a szemeit hátulról, mikor odaértem hozzá.

-         Szólj, ha tévednék, de szerintem összetévesztettél valakivel – mondta teljesen komolyan mire én, elkaptam a kezeimet róla.

-         Jajj, sajnálom én… - ekkor vigyorogva megfordult és kiderült mégsem tévesztettem el, csak szivatott- te szemét állat! Azt hittem tényleg nem te vagy az – ütöttem a vállát, ahogy csak bírtam.

-         Azért még nem kéne szétverni – szólalt fel fájdalmasan mire én abbahagytam püfölését – ettél már ugye?

-         Igen, miért? – kérdeztem.

-         Hát csak, mert gondoltam, elmehetnénk egy cukrászdába. Persze csak, ha neked az meg felel – mondta el ötletét.

-         Rendben, úgy is rég ettem már sütit – lelkesedtem.

Nem kellett messzire mennünk mivel itt rengeteg bolt, étterem vagy éppen cukrászda van, a sok turista miatt nagy a bevételük. Tehát bementünk az egyikbe és leültünk az egyik asztalhoz, pont az ablak mellé így láthattuk a járókelőket. 

 Pillanatokon belül megjelent egy pincérlány - megjegyzem elég furcsán méregetett engem - és felvette a rendelést. Én dobostortát kértem Jason pedig csoki tortát.

-         Történt valami érdekes veled az elmúlt két napban? – kérdezte.

-         Nem nagyon. Vagy is még a felvételi napján felkeresett Olly Murs és a Punk’d stábja, hogy segítsek nekik átverni a fiúkat. Belementem és tegnap le is tudtam a dolgot, ennyi más nem történt. Veled történt valami? – érdeklődtem és igen, direkt hagytam ki azt, hogy Zayn és én együtt vagyunk, mivel ez még csak tegnap történt és amúgy sem beszéltük még meg, hogy el e mondjuk a srácokon kívül valakinek vagy sem.

-         Hmm… ez érdekes, mert én azt olvastam egy-két újságban és internetes oldalon, hogy együtt vagy Zayn-vel, de akkor biztos tévedtek… - nézett rám kérdő tekintettel.

-         Hogy hol olvastad? – kérdeztem kikerekedett szemekkel. Nehogy már fent legyen a neten, hiszem még csak ki sem mozdultunk együtt otthonról tegnap óta!

-         Sok helyen, de engem inkább az érdekelne, hogy miért nem mondtad el – vont kérdőre.

-         Mert még friss a dolog és egyelőre nem szerettem volna, ha kitudódik, de úgy látszik, erről már lekéstünk – szomorodtam el.

-         Le bizony. De, ha titokban akartátok tartani, akkor miért csókolóztatok egy étteremben, egy nyilvános helyen? – kérdezte.

-         Mi nem is csó… - ja, hogy a felvételi napján történt eset lett lekapva – vagy is, akkor még nem is voltunk együtt. Zayn egyszer csak… elmondta, mit érez aztán megcsókolt, én meg elrohantam, aztán hazamentünk és másnap megbeszéltük. Nem hiszem el, hogy voltak ott fotósok, egyet sem láttam – mondjuk az is igaz, hogy éppen nem a fotósokra figyeltem… A pincérnő kihozta a rendelt süteményeket, majd újra magunkra hagyott.

-         Mit érzel Zayn iránt? – kérdezősködött tovább.

-         Nem tudom, azt hiszem szeretem, de még elég bizonytalan vagyok – válaszoltam a valósághoz hűen.

-         És ő ezt tudja? – közben enni kezdtünk.

-         Igen, elmondtam neki, nem tartanám fer dolognak vele szemben, ha nem mondtam volna meg neki. De beszéljünk inkább másról. Neked jött már levél az iskolától? – kérdeztem.

-         Nem, még nem és egyre jobban izgulok. Attól tartok nem vettek fel – mint, ha csak magamat hallanám…

-         Ugyan már, nagyon jó voltál a felvételin, biztosan felvesznek téged – bíztattam, s közben megfogtam a kezét.

-         Remélem igazad lesz. És te, kaptál már levelet? – érdeklődött.

-         Én sem kaptam és én is, rettegek az eredménytől – sóhajtottam egy nagyot.

Beszélgettünk még egy darabig, majd fizettünk és elváltak útjaink, mivel Jason-nek dolga akadt. Tehát elköszöntünk és hazabuszoztam. Az ajtó előtt egy fehér borítékot találtam, amin az én nevem állt. Felvettem a földről, majd bementem a házba. A többiek még nem értek haza így egyedül voltam. Felmentem a szobámba, a táskámat a sarokba hajítottam és levetődtem az ágyra. Kibontottam a borítékot és olvasni kezdtem a benne lévő levelet.

Kedves Chelsea!

Látom együtt vagy Zayn-vel. Jobb, ha tudod, hogy ha nem szakítasz vele, akkor nem fog érdekelni, hogy Niall húga vagy… Tehát kapsz négy napot, hogy véget vess ennek a dolognak, vagy különben nagyon megjárod.  Lássuk be, nem hozzá való vagy. Vegyük például azt az esetet, amikor abban a buliban voltatok és jó pár fiút lekaptál. Vagy a mai napot, hiszen Jason-vel találkoztál egy cukrászdában ahelyett, hogy vele lettél volna.

De nem csak neki lesz jobb nélküled, hanem az egész bandának. Niall-nek több ideje lesz a bandára, a többieknek meg nem leszel a nyakán.

Ja és nehogy azt hidd drágaságom, hogy át tudsz majd verni akármivel is. Figyellek, és tudni fogom, ha nem szakítottál vele. És szerintem mondanom sem kell, hogy ha erről a levélről akárkinek is szólsz az következményeket von maga után, sokkal rosszabb dolgokat tudok veled tenni mint Jeremy, ezt jól jegyezd meg.

Üdvözlettel legnagyobb rajongód!

Honnan tudja, hogy ma Jason-vel voltam? És honnan tud Jeremy-ről. A neve nem szerepelt az újságban, csak annyit írtak az újságok, hogy elraboltak meg, hogy megtaláltak. Többet nem tudtak kideríteni, mert a rendőrség titokban tartotta.

Ez az őrült, akár fiú, akár lány, figyel engem és ma is ott volt, amikor a cukrászdában voltunk. Mit tegyek most? Szakítsak Zayn-vel és előbb, költözzek el apához, mint terveztem? Vagy hagyjam figyelmen kívül a fenyegetést? Lehet, hogy csak rám akar ijeszteni, nem? De mi van, ha komolyan gondolja, amit írt? Nem akarom itt hagyni a srácokat, főleg nem Niall-t és Zayn-t, mert szeretem őket…