28. Ugyan mi lenne?

Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez írt kommenteket. Nagyon örültem nekik!!!! Tényleg nagyon boldoggá tesz a tudat, hogy vannak olyanok akiknek tetszik az amit írok!!! :) Jó olvasást!

-          Mi történt, mi a baj?

-          Waliyha-nak volt egy kis balesete, legurult otthon a lépcsőn és agyrázkódása lett, kórházba szállították. Haza akartam utazni, de a management nem engedi, mert holnap még fel kell venni pár jelenetet a klippbe, holnap után interjúnk lesz, utána való napokban pedig stúdiózunk az új lemezzel. Hiába győzködtem, hogy a srácok meglesznek nélkülem is 2-3 napig és majd az ő részüket veszik fel először a lemezre, nem ment bele, hogy hazamenjek, pedig most ott lenne a helyem mellette. Egyébként is régen láttam már a családomat és úgy gondoltam legalább akkor hazamehetek hozzájuk, ha baj van - tört ki Zayn-ből a szóáradat.

-          Nyugodj meg, Zayn, Waliyha meg fogja érteni, hogy most nem mehetsz oda hozzá – nyugtattam.

-          Még is, hogy nyugodjak meg, amikor a húgom kórházban van? – förmedt rám.

-          Megértem, hogy aggódsz miatta és ideges vagy, de ne rajtam vezesd le a dühödet – szóltam rá.

-          Akkor ne beszélj hülyeségeket, igazán megköszönném. Tudod, megérthetnél, hiszen neked is vannak testvéreid – oktatott ki.

-          Tudod mit? Én most a te érdeked úgy teszek, mint, ha ez a beszélgetés meg sem történt volna és elmegyek. Ha már képes leszel a normális beszédre, akkor keress meg – hátat fordítottam neki és egyedül hagytam.

Értem én, hogy aggódik a testvéréjért és, hogy rég látta már a családját, de akkor se rajtam töltse ki a dühét, amikor én csak segíteni akarok neki. Mindazon által cseppet sem haragszom rá, hiszen csak a düh beszélt belőle.

Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha nem szerez tudomást a fenyegetésekről. Nincs éppen megfelelő lelki állapotban, hogy még ezt is rázúdítsam és egyébként is, úgy sem fog semmit sem tenni ellenem, legalább is nagyon erősen reménykedem benne. Ha tenne ellenem valamit, akkor börtönbe kerülne. Nem hiszem, hogy annyira el akarna távolítani a fiúk közeléből, hogy vállalja a kockázatot. Igazam van, ugye? Ha nincs is igazam, mit tud tenni ellenem? Megtámadni nem tud, mert sosem vagyok egyedül; az újságoknak nem tud rólam semmi rosszat mondani, mert nincs bizonyítéka, mivel nem tettem semmi olyat, ami botrányos lenne; annyira meg csak nem elvetemült, hogy a szeretteimet bántsa. Minél tovább agyalok ezen annál rosszabb lesz. Jobb lesz, ha lemegyek a többiekhez.

**

Miután megtörölköztem felvettem a pizsamámat és visszamentem a szobámba. Mikor benyitottam Zayn-t láttam meg az ágyamon feküdni. Békésen aludt. Tényleg annyira sokáig fürödtem, hogy nem bírta ki ébren, míg kijövök? Mindegy, most már nem fogom felébreszteni, majd holnap megbeszéljük a délután történteket.

Szerencsére ő már előttem fürdött és pizsamában, azaz egy boxerben és egy pólóban - amit szerintem csak azért vett fel, mert átjött hozzám – van, így már csak a takarót kell kiráncigálnom alóla. Kis nehézségek árán, de sikerült kiszednem alóla és ráterítenem. Lekapcsoltam a villanyt, majd mellék feküdtem. Perceken belül elnyomott az álom.

Reggel a karjaiban ébredtem. Szorosan ölelt magához és simult hátamhoz. Mosolyogva fordultam felé és nyomtam egy puszit szájára, mire ő is elmosolyodott és könnyedén formált a pusziból csókot. Sajnos hamar fulladás veszély következett be a levegőhiány miatt, ezért kénytelenek voltunk abbahagyni ezt a felettébb élvezetes tevékenységet.

-          Sajnálom, hogy tegnap bunkó voltam veled, csak ideges voltam – kért bocsánatot.

-          Semmi baj, előfordul – adtam egy puszit arcára, ekkor támadt egy megvalósítható ötletem – Mi lenne, ha azt mondanánk, lebetegedtél ezért ma nem tudsz bemenni a forgatásra? Már úgy is csak pár jelenet van, azt meg a többiekkel fel tudják venni, te pedig hazamész, és megnézed, mi van Waliyha-val, holnap pedig már itt is leszel és el tudsz menni az interjúra. Senki sem fogja észrevenni, hogy hazamentél – vetettem fel ötletem azonnal.

-          Jó lenne, de figyelik a bankkártyáinkat, azonnal kiszúrnák, ha repülőjegyet vennék – mondta reményvesztetten.

-          Akkor menj autóval – mondtam.

-          Autóval több, mint négy óra az út – vetett fel ismét egy ellenérvet.

-          Azt hittem látni akarod a húgodat… - célozgattam.

-          Igazad van. Megyek is öltözni – nyomott a homlokomra egy csókot és már ott sem volt – ja és jössz te is! – jött vissza a szobámba, majd ismét magamra hagyott, most már véglegesen.

Mikor felfogtam, hogy mit mondott ijedten ugrottam ki az ágyamból. Besiettem a fürdőszobába és gyorsan fogat mostam, majd, mint egy hurrikán söpörtem végig a szobámon és a gardróbomon. Kétségbeesetten kezdtem el keresni valami olyan ruha után, ami megfelel a kórházba és egy esetleges találkozásra a barátom édesanyjával. Mivel 99,9%, hogy ott lesz Zayn anyukája is a kórházban.

-          Készen vagy? – jött be a szobámba Zayn, teljesen felöltözve, én pedig még mindig ruha után kutattam.

-          Még nem, nem találok egy normális ruhát sem – válaszoltam oda sem nézve.

-          Ugye most csak viccelsz? Tele van a gardróbod! Hogy nem lehet ennyi ruha közül kiválasztani egyet, és ha egyik sem normális, akkor minek vetted meg?  – erre én csak egy lesújtó pillantással jutalmaztam.

-          Akkor pontosítok: egyik sem jó arra, hogy találkozzak a húgoddal és mivel valószínűleg ott lesz anyukád is még rosszabb a helyzetem – magyaráztam döntésképtelenségem.

-          Ugyan már, ha egy szakadt krumpliszsákban mennél is kedvelnének! – ölelt át hátulról – De akkor majd választok én neked – kitaszigált a gardróbból és másodpercekkel később ő is kijött, kezében néhány ruhadarabbal.

-          Köszi – nyomtam egy rövid csókot ajkaira mikor elvettem tőle a kiválasztott ruhákat.

Ő lement szólni a többieknek, hogy hol leszünk és, hogy mit mondjanak én pedig felöltöztem. Negyed óra múlva már úton is voltunk Bradford-ba.

**

Minél közelebb értünk úti célunkhoz, annál jobban rettegtem a találkozástól Zayn családjával. Kizártnak tartom, hogy ne lennének ott Waliyha-val a kórházban.

-          Mitől is félsz pontosan? Nem fognak felfalni, ahhoz túl kevés a hús rajtad – viccelődött.

-          Ez egyáltalán nem vicces – vágtam be a durcát és az ablak felé fordultam.

-          Ugyan már, tetszeni fogsz nekik. Még akkor is szeretnének téged, ha látnák, hogy boldog vagyok veled, ha kopasz és fogatlan lennél és olyan szagod lenne, mint egy csövesnek, aki a szemétben hempergőzött – viccelődött tovább.

-          Tudod egy pillanatig azt hittem, hogy végre komolyan veszel, így utólag már nem is értem, hogy gondolhattam, hogy így van… - mosolyogtam rá ártatlanul.

-          Ez igazán szíven ütött, nem is tudom, meg-e tudok neked valaha is bocsátani, amiért azzal vádolsz, hogy komolytalan vagyok – dramatizált. Azt hiszem, Louis rossz hatással van rá…

-          De most komolyan, mi lesz, ha nem kedvelnek majd? – váltottam komolyra.

-          Akkor természetesen szakítunk, és nem találkozunk többet – erre ijedten kaptam rá a tekintetemet – jaj Chels, ugyan mi lenne? Akkor nem tetszel nekik, és akkor mi van? Én még ugyan úgy szeretni foglak. Ebbe ők nem szólhatnak bele. De ez a veszély nem áll fent, mert te egy kedves, okos, megértő és széplány vagy, oda meg vissza lesznek tőled – egy pillanatra rám nézett, aztán figyelmét újra azt útnak szentelte, de egyik kezével megfogta az enyémet és úgy vezetett.

Ez után csendben telt az a fél óra, amíg odaértünk abba a kórházba, ahol Waliyha van. Mielőtt kiszálltunk volna az autóból Zayn felvett egy napszemüveget és fejére húzta a süsüjét, rajtam már eddig is volt egy napszemüveg így nekem nem kellett semmit felvennem pluszba. Bementünk az épületbe és egyből a recepciós pulthoz siettünk. Mivel egy nagyon fiatal lány ült ott, nem mertünk kockáztatni, hogy felismerje Zayn-t, hiszen akkor lebuknánk a management előtt, így én beszéltem.

-          Jó napot! Meg tudnád mondani, melyik szobában találjuk Waliyha Malik-ot? – kérdeztem. Elég érdekes pillantásokat vetett Zayn felé. Remélem nem ismerte fel.

-          Persze – pötyögött valamit a számítógépén majd ismét felénk fordult – a 47-es teremben van – mihelyst kimondta Zayn már el is indult.

-          Köszönjük – köszöntem meg gyorsan, majd barátom után siettem.

Az ajtó előtt értem utol.  Rám nézett, megfogta a kezem és biztatóan megszorította, majd benyitott a szobába…

27. Forgatás

Még egyszer szeretném elmondani, hogy nagyon sajnálom, hogy nem volt rész!!! Nem is húzom az időt... Jó olvasást!!

Csak meg akar ijeszteni. Nem fog semmit sem tenni ellenem. Csak azért csinálja, hogy eltávolítson Zayn-től, de akár ki is küldte ezt a levelet, nem fogok a kedvében járni. Keressen mást, akivel szórakozhat.

Mikor meghallottam, hogy megjöttek a többiek, gyorsan széttéptem a levelet és kidobtam a szemetesembe. Semmi szükség arra, hogy megtudják, még a végén komolyan vennék a fenyegetést. Miután kidobtam a levél darabjait, lementem a többiekhez. Mihelyst Zayn meglátott, elmosolyodott és karjait széttárva jött oda hozzám. Karjait szorosan zárta derekam köré és húzott magához. Fejét a vállamra hajtotta, én pedig átöleltem nyakát. Nem tudom, meddig állhattunk így, de egy idő után kicsit hátrébbhúzódott, majd megcsókolt. Nyelveink hamar megtalálták egymást, és vad táncba kezdtek. Ujjaimmal hajába túrtam, ő pedig kezeivel egyre lejjebb kalandozott.

-         Lehetne, hogy ne előttem szexuáld meg a húgomat? – szólt be Niall mikor belemelegedtünk.

-         Én is szeretlek téged – mosolyogtam rá – na, mi volt a megbeszélésen?

-         Holnap kezdődnek a forgatások. Először a Maryfields tónál fogunk forgatni, aztán átmegyünk egy London melletti rétre. A legtöbb felvétel a réten fog készülni. A terv szerint két-három napig fog tartani a forgatás – tájékoztatott Liam.

-         És mi is mehetünk a csajokkal a forgatásra? – kérdeztem.

-         Nem jöhettek, hanem kötelező jönnötök – válaszolt Louis miközben átölelte El-t.

Reggel kilenc van, és mi már itt vagyunk a tónál. Danielle figyelmeztetésére a ruhám alá fürdőruhát vettem fel és hoztam váltóruhát is, mivel elmondása szerint, nem lehet tudni, a fiúk mit eszelnek ki, és teljesen igaza van.

Nincs épp a legjobb idő, és a víz sem néz ki valami bíztatóan. Ugyan süt a nap, de nem ér semmit. Pont ez tévesztett meg mikor reggel kinéztem az ablakon. Azt hittem jó idő van így csak egy rövid ujjú pólót és egy rövidnadrágot vettem fel, egy strandpapuccsal. Szóval most kicsit fázok és ráz a hideg.

A fiúkat már csinosítják a sminkesek és teljes harci díszben vannak, kivéve egyikük. Zayn-nek még mindig a haját csinálják, és ugyan abban a ruhában van még, amiben jött. Értem én, hogy tökéletes haj kell, de szerintem úgy is az volt, ahogy volt.

Mikor mindegyikük készen lett, mindenki belemászott egy felfújható labdába. A kellékesek felfújták levegővel, és utunkra engedtek minket. Igen mi is belemásztunk egy-egy labdába és nem, nem leszünk benne a klippben. Tehát miután minden labdát felfújtak, rámentünk a vízre.

-         Tehát vidámságot kérek, csak adjátok magatokat és szórakozzatok – adta az utasításokat a rendező – felvétel indul! Zene indul!

A fiúk azt tették, amit a rendező kért tőlük. Megpróbáltak felállni a nagy labdában, de az rögtön forogni kezdett alattuk és azért, hogy ne essenek el futni, kezdtek, de ez sem segített. Mi csak ültünk a vízen és nevettünk rajtuk. Pár perc múlva úgy gondoltam én is megpróbálkozom a felállással. Mihelyst felálltam a labda forogni kezdett alattam. Futottam, ahogy csak bírtam, de a labda túl gyorsan forgott. Hatalmas csattanással estem el. Az esésem hangja visszhangzott. Az idő teltével egyre melegebb lett és egyre kevesebb levegő volt a labdában. Jeleztem a kellékeseknek, hogy nem bírom tovább, ki akarok jönni.

Miután mindenki lejött a vízről egy másik „játékot” próbáltunk ki. Kis egyszemélyes, kézzel hajtható „csónak” szerűségekre ültünk és versenyeztünk. Hajtottunk, ahogy csak tudtunk, amikor Harry kibillent az egyensúlyából és beleesett a vízbe.

     - Ez roh*dt hideg! – kiáltott fel, amikor feljött a víz felszínére.

Kiúszott a partra, a stylist-tól pedig kérni akart egy száraz ruhát, de szólt a rendező, hogy nem kell, mert úgy is ugraniuk kell a vízbe. Mivel a víz hideg volt, senki sem vállalkozott, hogy elsőnek ugorjon, végül Louis volt az a bátor, aki egy fára kötött kötél segítségével, elsőnek ugrott. Őt pedig meglepő módon én és Zayn követte, ugyan is barátom felkapott ölébe, és hiába ellenkeztem, beugrott velem együtt a vízbe. Tényleg nagyon hideg volt a víz. Gyorsan felúsztam a felszínre és gonosz vigyorral közelítettem Zayn felé. Szerencsére épp Niall-re figyelt, ezért könnyedén, erőfeszítés nélkül tudtam lenyomni a víz alá. Mikor elengedtem a part felé vettem az irányt. Olyan gyorsan úsztam, ahogy csak bírtam, mert tudtam, hogy Zayn a nyomomban van. Már félig kint voltam, amikor elkapta a lábamat és visszafelé húzott a vízbe. Próbáltam megkapaszkodni néhány fűcsomóban, de azok nem bírták a gyűrődést, és gyökerestől jöttek ki a földből. Szóval mikor ez a tervem befuccsolt, az ujjaimat mélyesztettem a földbe. Ez sem jött be, mert végül ismét a vízben kötöttem ki Zayn karjai között. Amit, ha jobban meggondolok, nem is bánok.

Két és fél órával később végre már szárazan tartottunk egy London melletti rétre. A réten már rengeteg statiszta volt. Sátrak, lufik, és még kitudja milyen dolgok vártak már ott minket. Mire odaértünk a nap már lemenőben volt.

Hoztak egy focilabdát, és néhányan focizni kezdtek, mi pedig körbeálltuk őket. Elég érdekes meccs volt, tekintve, hogy nem voltak szabályok. A meccs után félkörbe álltunk – mi hárman a lányokkal jó hátra, hogy ne látszódjunk - előttünk pedig a fiúk voltak. Elindították a zenét és mindenki ugrálni/táncolni kezdett. A srácok egy új táncot találtak ki, ami az evezéshez hasonlított. Mindenkinek megmutatták és egyszerre csinálta mindenki.

Végül fél egykor befejeztük a forgatást. Holnapra már csak nappali jelenetek maradtak.

Újabb nap, újabb forgatás. Most is „korán” kezdtünk, csakúgy, mint tegnap. Először azt veszik fel, hogy a fiúk valami autóval „száguldoznak”. Louis vezet, mellette Liam és Niall, hátul pedig Zayn és Harry ül. Aztán cserlétek és mikor Loui indította volna a kocsit, az nem indult. Próbálkozott néhány percig aztán feladta, mi pedig szakadtunk a röhögéstől a fejen, amit vágott.

-         Látom, a hölgyeknek jó kedve van, akkor kicsit megtolhatnák már azt az autót – mondta a rendező, mire az arcunkra fagyott a mosoly és most a fiúk nevettek rajtunk.

Odacammogtunk a kocsi mögé, és tolni kezdtük. A fiúk röhögve szurkoltak nekünk. Néhány méter után elindult az autó és mi megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt. Örömünk elhamarkodottnak bizonyult ugyanis pár perc múlva a kocsi füstölni kezdett és leállt a motor. Hívtak ugyan egy szerelőt, de az csak több mint két óra alatt tudta megjavítani, így csúszott az egész forgatás. Mikor végre készen lett, azonnal nekiláttak a munkának. Ez után ismét a réten kötöttünk ki, ezúttal egy medencével a közepén. A fiúk azonnal felkapták Niall-t és beledobták őt, aztán ők is belemásztak. Egy egész jó kis medencés bulivá változott a forgatás, persze végig forgott a kamera és mindent vett.

A forgatás befejeztével fáradtan mentünk haza. Én mentem legelöl a kulccsal és mikor az ajtóhoz értem észrevettem egy ugyan olyan borítékot, mint két nappal ezelőtt. Gyorsan felkaptam a földről még mielőtt ideértek a többiek. Kinyitottam az ajtót és már rohantam is a szobámba, hogy elolvassam a levelet.

Drága Chelsea!

Úgy látom nem vetted komolyan előző levelemet, és nem tettél semmit a kérésem érdekében. A határidő még mindig ugyan az és utoljára figyelmeztetlek, ha holnap utánig nem takarodsz el a banda és legfőképp Zayn, közeléből akkor nagyon megbánod!

Ui: Szólni még mindig nem ér senkinek.

Üdvözlettel: Legnagyobb rajongód!

Rendben, most kezdtem el félni. Talán szólni kéne Zayn-nek, hiszen tudnia kell, hogy fenyegetnek. Nem titkolhatom el előle. Igen, jobb is lesz, ha megyek, és most rögtön elmondom neki.

Átmentem a szobájába és kopogás nélkül benyitottam. Az ablak előtt állt és telefonált.

-         Jó, akkor maradok – mondta idegesen, majd letette a telefont…

Sajnálom!!!

Bocsánat, hogy nem volt rész vasárnap, de szombaton az összes gépünk szerelőhöz lett víve és ma este lett visszahozva, ezért nem tudtam írni.... :( Holnap hozom a részt, ha törik, ha szakad, de itt lesz!!!! Tényleg nagyon sajnálom!!! :(

26. A levél

Itt is lenne az új fejezet. Megint kicsit rövid lett meg unalmas is amiért bocsánatot kérek... :/ Köszönöm a kommenteket az előzőhöz! Nagyon örültem nekik!!! Jó olvasást!

-         Tudod, most azon gondolkozok, hogy sértődjek meg, amiért nem bízol meg bennem, vagy vegyem bizonyítékként, hogy tényleg szeretsz és félsz, hogy elveszítesz – gondolkoztam hangosan.

-         Ha választhatok, akkor inkább a második az igaz rám – szólt közbe.

-         Nem kérdeztem! Minden esetre én most megyek készülődni – mondtam, majd otthagytam őt.

Felmentem a szobámba, a gardróbomból elővettem valami tűrhető ruhát és bementem a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót, majd levetkőztem és lezuhanyoztam. Felvettem a kiválasztott ruhákat, fogat mostam utána, pedig belepakoltam néhány dolgot egy táskába.

 Lesiettem a lépcsőn kezemben a cipőmmel. Leültem a lépcső utolsó fokára és úgy vettem fel a cipőmet.

-         Figyelj, én megbízom benned, csak a fiúkban nem – jött oda hozzám Zayn magyarázkodni - Őket nem fogja érdekelni, hogy van-e barátod vagy nincs és úgy is rád fognak hajtani.

-         Igen, én meg úgy is vissza fogom őket utasítani – biztosítottam miközben még mindig a cipőfűzőmet kötöttem.

-         Mi van akkor, ha akkor sem állnak le? – kérdezte.

-         Zayn! Erről felesleges most beszélnünk, hiszen csak Jason-vel találkozom és egyébként sem lesz ilyen helyzet - győzködtem – most mennem kell. Szia – nyomtam egy puszit a szájára és már mentem is.

-         Egyébként nagyon jól nézel ki – szólt utánam, mire én csak elmosolyodtam.

Elballagtam a legközelebbi buszmegállóhoz és várta. Néhány percen belül meg is érkezett a busz. Felszálltam vettem egy jegyet és az első szabad helyre le is ültem. Mivel nem lakunk túl közel a London Eye-hoz, ezért több mint 25 perc múlva érkeztem meg, hat perces késéssel. Nem baj, ennyi késés simán belefér. Jason már ott volt és várt rám.

-         Na, ki vagyok? – fogtam be a szemeit hátulról, mikor odaértem hozzá.

-         Szólj, ha tévednék, de szerintem összetévesztettél valakivel – mondta teljesen komolyan mire én, elkaptam a kezeimet róla.

-         Jajj, sajnálom én… - ekkor vigyorogva megfordult és kiderült mégsem tévesztettem el, csak szivatott- te szemét állat! Azt hittem tényleg nem te vagy az – ütöttem a vállát, ahogy csak bírtam.

-         Azért még nem kéne szétverni – szólalt fel fájdalmasan mire én abbahagytam püfölését – ettél már ugye?

-         Igen, miért? – kérdeztem.

-         Hát csak, mert gondoltam, elmehetnénk egy cukrászdába. Persze csak, ha neked az meg felel – mondta el ötletét.

-         Rendben, úgy is rég ettem már sütit – lelkesedtem.

Nem kellett messzire mennünk mivel itt rengeteg bolt, étterem vagy éppen cukrászda van, a sok turista miatt nagy a bevételük. Tehát bementünk az egyikbe és leültünk az egyik asztalhoz, pont az ablak mellé így láthattuk a járókelőket. 

 Pillanatokon belül megjelent egy pincérlány - megjegyzem elég furcsán méregetett engem - és felvette a rendelést. Én dobostortát kértem Jason pedig csoki tortát.

-         Történt valami érdekes veled az elmúlt két napban? – kérdezte.

-         Nem nagyon. Vagy is még a felvételi napján felkeresett Olly Murs és a Punk’d stábja, hogy segítsek nekik átverni a fiúkat. Belementem és tegnap le is tudtam a dolgot, ennyi más nem történt. Veled történt valami? – érdeklődtem és igen, direkt hagytam ki azt, hogy Zayn és én együtt vagyunk, mivel ez még csak tegnap történt és amúgy sem beszéltük még meg, hogy el e mondjuk a srácokon kívül valakinek vagy sem.

-         Hmm… ez érdekes, mert én azt olvastam egy-két újságban és internetes oldalon, hogy együtt vagy Zayn-vel, de akkor biztos tévedtek… - nézett rám kérdő tekintettel.

-         Hogy hol olvastad? – kérdeztem kikerekedett szemekkel. Nehogy már fent legyen a neten, hiszem még csak ki sem mozdultunk együtt otthonról tegnap óta!

-         Sok helyen, de engem inkább az érdekelne, hogy miért nem mondtad el – vont kérdőre.

-         Mert még friss a dolog és egyelőre nem szerettem volna, ha kitudódik, de úgy látszik, erről már lekéstünk – szomorodtam el.

-         Le bizony. De, ha titokban akartátok tartani, akkor miért csókolóztatok egy étteremben, egy nyilvános helyen? – kérdezte.

-         Mi nem is csó… - ja, hogy a felvételi napján történt eset lett lekapva – vagy is, akkor még nem is voltunk együtt. Zayn egyszer csak… elmondta, mit érez aztán megcsókolt, én meg elrohantam, aztán hazamentünk és másnap megbeszéltük. Nem hiszem el, hogy voltak ott fotósok, egyet sem láttam – mondjuk az is igaz, hogy éppen nem a fotósokra figyeltem… A pincérnő kihozta a rendelt süteményeket, majd újra magunkra hagyott.

-         Mit érzel Zayn iránt? – kérdezősködött tovább.

-         Nem tudom, azt hiszem szeretem, de még elég bizonytalan vagyok – válaszoltam a valósághoz hűen.

-         És ő ezt tudja? – közben enni kezdtünk.

-         Igen, elmondtam neki, nem tartanám fer dolognak vele szemben, ha nem mondtam volna meg neki. De beszéljünk inkább másról. Neked jött már levél az iskolától? – kérdeztem.

-         Nem, még nem és egyre jobban izgulok. Attól tartok nem vettek fel – mint, ha csak magamat hallanám…

-         Ugyan már, nagyon jó voltál a felvételin, biztosan felvesznek téged – bíztattam, s közben megfogtam a kezét.

-         Remélem igazad lesz. És te, kaptál már levelet? – érdeklődött.

-         Én sem kaptam és én is, rettegek az eredménytől – sóhajtottam egy nagyot.

Beszélgettünk még egy darabig, majd fizettünk és elváltak útjaink, mivel Jason-nek dolga akadt. Tehát elköszöntünk és hazabuszoztam. Az ajtó előtt egy fehér borítékot találtam, amin az én nevem állt. Felvettem a földről, majd bementem a házba. A többiek még nem értek haza így egyedül voltam. Felmentem a szobámba, a táskámat a sarokba hajítottam és levetődtem az ágyra. Kibontottam a borítékot és olvasni kezdtem a benne lévő levelet.

Kedves Chelsea!

Látom együtt vagy Zayn-vel. Jobb, ha tudod, hogy ha nem szakítasz vele, akkor nem fog érdekelni, hogy Niall húga vagy… Tehát kapsz négy napot, hogy véget vess ennek a dolognak, vagy különben nagyon megjárod.  Lássuk be, nem hozzá való vagy. Vegyük például azt az esetet, amikor abban a buliban voltatok és jó pár fiút lekaptál. Vagy a mai napot, hiszen Jason-vel találkoztál egy cukrászdában ahelyett, hogy vele lettél volna.

De nem csak neki lesz jobb nélküled, hanem az egész bandának. Niall-nek több ideje lesz a bandára, a többieknek meg nem leszel a nyakán.

Ja és nehogy azt hidd drágaságom, hogy át tudsz majd verni akármivel is. Figyellek, és tudni fogom, ha nem szakítottál vele. És szerintem mondanom sem kell, hogy ha erről a levélről akárkinek is szólsz az következményeket von maga után, sokkal rosszabb dolgokat tudok veled tenni mint Jeremy, ezt jól jegyezd meg.

Üdvözlettel legnagyobb rajongód!

Honnan tudja, hogy ma Jason-vel voltam? És honnan tud Jeremy-ről. A neve nem szerepelt az újságban, csak annyit írtak az újságok, hogy elraboltak meg, hogy megtaláltak. Többet nem tudtak kideríteni, mert a rendőrség titokban tartotta.

Ez az őrült, akár fiú, akár lány, figyel engem és ma is ott volt, amikor a cukrászdában voltunk. Mit tegyek most? Szakítsak Zayn-vel és előbb, költözzek el apához, mint terveztem? Vagy hagyjam figyelmen kívül a fenyegetést? Lehet, hogy csak rám akar ijeszteni, nem? De mi van, ha komolyan gondolja, amit írt? Nem akarom itt hagyni a srácokat, főleg nem Niall-t és Zayn-t, mert szeretem őket…

25. Félreértés

Azt hittem menni fog iskola mellett, hogy 4-5- naponta hozok részeket, de úgy látszik tévedtem... Azt hiszem mostantól csak hetente lesznek részek, esetleg, ha néha lesz több időm az írásra akkor lehet, hogy egyszer- egyszer előbb jön majd rész, de nem ígérhetek semmit. Tisztában vagyok vele, hogy nem ez lett a legérdekesebb vagy leghosszabb rész, de azért remélem nem lett nagyon szar... Köszönöm az előzőhöz a komikat!!! Nagyon jól esik, hogy ennyien írtok nekem! :) Jó olvasást!!

Zayn szemszöge

Ezt nem hiszem el. Még csak egy órája vagyunk együtt, de már is közénk áll valaki. Legszívesebben falba verném a fejem, amiért nem csaptam rá az ajtót Perrie-re, mikor megláttam, hogy ő az. Jobb lesz, ha Chelsea után megyek és elmondom neki, hogy én nem akartam megcsókolni azt a hazug, cselszövő nőszemélyt.

Felmentem az emeletre, majd Chels szobája felé vettem az irányt. A szobaajtaja be volt csukva. Be akartam nyitni, de zárva volt. Kopogtam majd vártam, hogy kinyissa az ajtót.

-         Akár ki is vagy, menj el, vagy nagyon megjárod – szólt ki ellenségesen.

-         Chelsea, kérlek, engedj be, ezt meg kell beszélnünk – kérleltem az ajtónak dőlve. Hallottam közelgő lépteit, majd az ajtó kinyílt.

-         Zayn, ezen nincs mit megbeszélni, láttam mindent, amit kellett, innentől nincs mit megbeszélni. Most pedig, ha nem haragszol aludnék – be akarta csukni az ajtaját, de nem hagytam.

-         Csak hallgass meg, kérlek – kértem.

-         Ha téged ez boldoggá tesz – mondta szem forgatva.

-         Ő mászott rám, nekem soha még csak eszembe sem jutott volna, hogy megcsókoljam és én tége... – kezdtem el magyarázkodni.

-         Azt hiszem, félreértettél – szakított félbe – Tudom, hogy nem te csókoltad meg őt, hanem ő téged. Bízom benned annyira, hogy ne gyanúsítsalak meg, ha nem bíznék meg benned, teljes mértékben, akkor nem mentem volna bele, hogy megpróbáljuk együtt. De kérlek, mond, hogy most már aludhatok végre! – nézett rám könyörögve.

-         Szóval, nem is haragszol? – kérdeztem.

-         Nem – ez meglepett.

-         Akkor… megcsókolhatlak? – tettem fel kérdésem félénken. Ő erre csak elmosolyodott, majd bólintott egyet.

Chelsea szemszöge

Zayn a csók után magamra hagyott. De mielőtt félreértenétek, csak azért hagyott magamra, mert megkértem őt rá. Tehát végre egyedül maradtam és aludhatok. Egész nap erre vártam viszont most még sem tudok aludni, mert ezer meg ezer gondolat cikázik a fejemben.

Hogy lehet valaki ilyen kétszínű? Oké, nem tudhatta, hogy együtt vagyunk, mert honnan is tudta volna, de akkor mi volt az a múltkori eset, amikor azt taglalta Zayn-nek, hogy ő milyen boldog az új barátjával? Ha szeretné őt, akkor nem ezt csinálná. Mit akart ezzel elérni? Azt hitte Zayn visszafogadja majd őt, és újra eljátszhatja azt, amit már egyszer eljátszott? Ennyire hülyére veszi őt? Áh… jobb lesz, ha nem gondolkozom ilyeneken, mert tényleg nem fogok tudni soha a jó büdös életbe elaludni.

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Ez most komoly? Valaki nagyon utálhat engem ott fönt az égben… Telefonom kutatására indultam, s közben ránéztem az órára. Délelőtt 10:07 van. Hát ezen ledöbbentem, nem is kicsit. Tegnap fél öt óta alszok és még mindig olyan, vagyok, mint a mosott sz*r. A telefonom még mindig kitartóan csörgött mikor végre rátaláltam az ágyam alatt. Hogy került az oda?

-         Haló?! – vettem fel végre a telefont.

-         Csak ne felébresztettelek? – hallottam meg vidám hangját Jason-nek.

-         Ó… nem, dehogy, csak éppen randiztam az ágyammal. A telefoncsörgés miatt megharagudott rám és kidobott, szóval köszönöm… na, de miért is zavartad meg a randinkat? – érdeklődtem, mint egy mellékesen.

-         Csak gondoltam, ha van időd meg kedved, akkor elmehetnénk együtt ebédelni vagy moziba, esetleg sétálni egyet – sorolta fel ötleteit.

-         Rendben, mikorra gondoltál? – egyeztem bele.

-         Mondjuk ma egy körül? – kérdezte.

-         Nekem az jó. Hol találkozzunk? – érdeklődtem.

-         A London Eye-nál, ha neked ott megfelel – vetette fel.

-         Oké, akkor egykor a London Eye-nál. Akkor én most megyek is. Szia – köszöntem el, majd megvártam, míg ős is elköszön és megszakítottam a beszélgetést.

Letettem az éjjeliszekrényemre a telefont majd lementem a konyhába. Az asztalnál már ott ült Niall, előtte egy halom szendviccsel.

-         Jó reggelt – adtam arcára egy puszit, s közben elcsórtam egy szendvicset.

-         Neked is – mondta – hé! Ne csórd el a szendvicseim – szólt rám.

-         Sajnálod a saját húgodtól? – kérdeztem tettetett felháborodással – még ott van négy a tányérodon és egy a kezedbe. Csak ki bírod valahogy, ha hat helyett csak ötöt eszel…

-         Rendben, megeheted, de akkor ma a megbeszélés után eljössz velem a Nando’s-ba – mondta el feltételét.

-         Bocs bátyus, de ma nem tudok elmenni veled, de holnap ígérem, elmegyek veled – mondtam, s közben enni kezdtem a szendvicset.

-         Miért, mit csinálsz ma?- érdeklődött.

-         Jason-vel találkozom, tudod a felvételin, találkoztam vele és az előbb felhívott, hogy nem lenne-e kedvem találkozni vele, én pedig belementem – meséltem.

-         Hogy kivel mész és hova? – toppant be a konyhába Zayn.

-         Jason-val és még nem döntöttük el mit csinálunk, csak azt, hogy találkozunk a London Eye-nál – válaszoltam kérdésére.

-         Nem mehetsz el – mondta határozottan.

-         Hát srácok… azt hiszem én most… megyek – húzta el a csíkot Niall a szendvicseivel együtt.

-         Tessék? Nem hallottam jól. Mit mondtál? – kérdeztem. Nem akartam hinni a fülemnek.

-         Jól hallottad. Nem akarom, hogy elmenj vele. Ebből semmi jó, nem sülhet ki – oktatott ki.

-         Miről beszélsz? Még csak nem is láttad őt! – értetlenkedtem.

-         Dehogynem. Tegnap láttam, amikor elköszöntetek a felvételi után – mondta.

-         Ja, hogy te egy pillantásból tudod, hogy milyenek az emberek. Bár úgy látom, nem mindig működik – céloztam ezzel Perrie-re.

-         Hidd el nekem, ismerem a fajtáját – tartott ki állítása mellett.

-         Hogy lehetsz ennyire előítéletes? Én sem mondom rád a származásod miatt, hogy terrorista vagy! – oké talán ez egy kicsit erős de igaz.

-         Te is tudod, hogy ez nem ugyan az – látszott a szemében, hogy nagyon megbántottam előző mondatommal.

-         Lehet, hogy nem ugyan az, de akkor sem kéne elítélned azért, mert meleg – akárki, akármit mond, akkor is igazam van.

-         Mi? Jason meleg? – döbbent meg Zayn.

-         Igen, az és ezért nem kéne elítélned – förmedtem rá.

-         Nem tudtam, hogy meleg – mentegetőzött.

-         Akkor, hogy értetted, hogy ismered az ő fajtáját? –kérdeztem.

-         Hát… én csak azt hittem, amíg nem tudtam, hogy mi a helyzet, hogy be akar próbálkozni nálad – magyarázkodott.

-         Te féltékeny vagy? Vagy is voltál?! – kérdeztem mosolyogva.

-         Nem! – vágta rá gyorsan, túl gyorsan...